Molnár István (Bordos, 1910. dec. 17.) pedagógus, etnográfus, muzeológus. ~ Kálmán apja. Középiskolát Székelykeresztúron végzett (1929), földrajz és történelem mellett néprajzi szakképzést is szerzett az I. Ferdinand-Egyetemen (1935). Egykori iskolája, a székelykeresztúri Unitárius *Gimnázium tanára lett, elvállalva a történelem-filológiai, ill. a természetrajz-, rajz- és művészettörténeti szertárak anyagának szakszerű gyarapítását. Diákjaival és tanártársaival sikerült megteremtenie az iskolai, majd városi tájmúzeumot (1946). Gunda Bélánál doktorált a Bolyai Tudományegyetemen (1948). A tanügyi reform után az 1956-ig működő tanítóképző tanára és ugyanekkor múzeumőr, a képző megszűnése után függetlenített múzeumigazgató nyugdíjazásáig (1977).
A tájmúzeum révén olyan szellemi műhelyt rangosított, amely jelentősen hozzájárult mind a város, mind vidéke fejlődéséhez. Míg a tájegységben élők hagyományos foglalkozásainak tárgyi hagyatékát gyűjtötte, figyelmét elsősorban a paraszti életformaváltás során szerepüket veszítő foglalkozások eszközanyagának a megmentése kötötte le. Főleg az ipari szerkezetekkel, a kismesterségekkel, egyes háziipari ágakkal, a földművelés, állattenyésztés és gyűjtögető gazdálkodás tárgyi maradványaival foglalkozott. Emellett örömmel járult hozzá a népszokások rögzítéséhez, a népi gyógyászati eljárások tanulmányozásához és különösen a népművészeti kincsek búvárlásához. Gondja volt arra, hogy ráirányítsa az *ifjúság figyelmét a népi kultúra jelentőségére, s előszeretettel vett részt a helybeli népművészeti szövetkezet dolgozóinak szakmai képzésében.
Első írását a székelyudvarhelyi *Székelység közölte (1934). Néprajzi szakdolgozattal 1947-ben az *Erdélyi Múzeum hasábjain jelentkezett. Közléseivel, tanulmányaival a Miscellanea Ethnographica, Népismereti Dolgozatok, Aluta, A Székelykeresztúri Múzeum Évkönyve, Acta Hargitensia, Keresztény Magvető, *Művelődés, Vörös Zászló, *Hargita, Megyei Tükör, *Hargita Kalendárium s a budapesti Ethnographia, Néprajzi Közlemények oldalain találkozunk. Szerkesztésében látott napvilágot a székelykeresztúri múzeum negyedszázados tudományos tevékenységének emlékkönyve (1974). Tanulmányai közül kiemelkedik a Görgényi-hegység déli övezetében dívó népi vadfogások ismertetése (Acta Hargitensia, 1980) és a csernátoni köleshántoló malom bemutatása (Aluta, 1980); többször is foglalkozott a húsvéti hajnalozó-öntöző szokással, így a zászlóssal Tordátfalván (Keresztény Magvető, 1988) s az énlakai hajnalozással (*Hargita Népe, 1991). Egy tanulmánya Az Alsó-Nyikómente földhasználati rendszerei a XVIII. századtól a kollektivizálásig címmel Budapesten jelent meg a Dunamenti népek hagyományos műveltsége c. gyűjteményben (1991). Az Orbán Balázs-szobor avató ünnepségéről az Unitárius Közlönyben emlékezik meg (1991).
Jelentősek helytörténeti kutatásai, így egy cikksorozata a *Művelődésben Székelykeresztúr városszerkezetének kialakulásáról (1978-79). Faluról falura c. helytörténeti sorozatában a *Hargita Népe hasábjain Csehétfalva, Tarcsafalva, Székelyszentmihály, Bencéd, Kobátfalva, Tordátfalva, Székelyszentmiklós, Kiskede, Nagykede, Rugonfalva bemutatásával járul hozzá a szülőföld ismeretéhez (1991-92).
Kötetei: Sóvidéki keresztszemesek. Cusături din Ţinutul Ocnelor (Molnár Kálmán társszerzővel, Csíkszereda 1971); Csontkarcolatok, porszaruk rajzai. Modele de incizie pe os (Ovidiu Marcovici román szövegével, *Ughy István rajzaival. Csíkszereda 1975).
(Cs. P.)
Imreh István: Egy ember, egy intézmény, egy kísérlet. *Utunk 1971/44. Dankó Imre: A hatvanéves M. I. köszöntése. Ethnographia, Bp. 1972/4. Rostás Zoltán: Mindent a múzeumért! Beszélgetés M. I.-nal. *A Hét 1978/39. Cseke Péter: Szellemi műhellyé rangosodó keresztúri tájmúzeum. *Művelődés 1979/11; újraközölve Hazatérő szavak. 1985. 178-90.