Oláh Béla, tokaji (Nádudvar, 1886. ápr. 14. 1937. ápr. 26. Nagyvárad) költő, elbeszélő, közgazdasági szakíró. Tanulmányait Debrecenben a Református Főgimnáziumban és a Jogakadémián végezte, Berlinben, Lipcsében és Párizsban közgazdasági és kereskedelmi ismereteit egészítette ki. Jogi doktorátust a kolozsvári egyetemen szerzett (1909). Tisztviselő Kassán, majd Nagyváradon (1917-25), a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, az Iparosok Lapja és Új Termelés c. szaklapok szerkesztője, a *Napló”>*Nagyváradi *Napló politikai munkatársa (1922-26). Közben egy ideig Budapesten és Debrecenben is él, majd újra Nagyváradon, az *Erdélyi Lapok közgazdasági rovatának szerkesztője, *A Hét társadalmi hetilap főszerkesztője (1934). A *Szigligeti Társaság tagja.
Versekkel, elbeszélésekkel már a debreceni Ellenőrben jelentkezett. Mint közgazdasági író az ipari és kereskedelmi jogintézmények népszerű magyarázatával, a reklám technikájával és jogi összefüggéseivel, a vásárügy történelmi fejlődésével kapcsolatos, a közügyeket előtérbe helyező gazdasági tájékoztató jellegű cikkeket közölt.
Megjelent munkái: Én már megállok (versek, Debrecen 1910); Hajdúföldön puszták szerén (elbeszélések, Nv. 1935).
Tarnóczi Lajos: Elkallódott egy ember. Nekrológ. *Napló 1935. máj. 5.
(T. E.)