Orbán Lajos (Tordátfalva, 1924. szept. 18.) újságíró, műfordító. Középiskolát Sepsiszentgyörgyön és Székelykeresztúron végzett (1940), a Bolyai Tudományegyetemen magyar-francia szakos diplomát szerzett (1945). Újságírói pályáját a Világosságnál kezdte (1947-52), majd az *Előre (1952-65) és az *Igazság (1965-84) szerkesztője. Riportjai közül kiemelkednek a Zsejkről szóló beszámolói. Magyarra fordította Eusebiu Camilar és Francisc Munteanu regényeit (A mag kicsírázik. 1952; A Maros menti város. 1956).
Egyetlen regénye a Kitérő (1959), amelyről Szőcs István megállapítja: "… élményszerű valóságismeretből fakad a könyv cselekménye", kár, hogy "életanyagát minden igyekezete ellenére sem tudta helyes eszmei összefüggésekben értelmezni".
Betűjegyei: -ban; O. L., O. n.
Baróti Pál: Valóban kitérő. *Utunk 1960/14. Szőcs István: Eszmei kitérők művészi kerülők. *Igaz Szó 1960/3. Kántor Lajos: A kitérő kitérőjének kitérője… *Korunk 1960/6.
(S. Zs.)