Paál János (Nagyvárad, 1912. nov. 3. 1981. jún. 24. Brassó) újságíró, szerkesztő, műfordító. Gimnáziumot Aradon végzett, jogi diplomát a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetemen szerzett. Újságírói pályáját 1938-ban kezdte, több mint négy évtizeden át az Aradi Közlöny, Erdélyi Hírlap, Déli Hírlap, Szabad Szó, Népi Egység, Népújság, Világosság, Vörös Zászló, Drum Nou, Új Idő, Művelődés, Előre, Brassói Lapok, Karpaten Rundschau munkatársa, szerkesztője. Közben az MNSZ központi sajtóosztályának vezetője, a bukaresti *rádió magyar előadója.
Szerkesztésében jelent meg a Falvak Népe Naptára (1950) és az MNSZ naptára (1951). Gondozta a Brassó Tartomány a növekvő gazdasági fejlődés útján (1961) c. kiadványt. Politikai tanulmánya a román-magyar-szász együttélésről három nyelven is megjelent. Al. Mirodan, Paul Everac, Ion Băieşu, Dan Tărchilă több színdarabját fordította magyarra.
Munkái: Okos kislány és a szerelem (közli a Bánsági Magyar Írók Antológiája, Tv. 1946); A MADOSZ szerepe a *romániai magyarság történelmében (politikai esszé, közli a Politika, társadalomtudomány, nép és irodalom c. gyűjtemény, Tv. 1946); Testvéri egyetértésben a közös célért (politikai esszé, Brassó é. n.).
(B. E.)