Paizs Tibor (Magyarpalatka, 1946. febr. 26.) költő, újságíró, műfordító. Kolozsvárt a Kereskedelmi Szakiskolába járt, majd a Brassai Sámuel Líceumban érettségizett (1965); a Babeş-Bolyai Egyetemen történelem-filozófia-lélektan szakos tanári diplomát szerzett (1973). A sándorhomoki Kisegítő Iskolában, majd Szatmárnémetiben logopédus (1973-79). Újságírói pályáját a Szatmári Hírlapnál kezdi, 1989-ben áttelepül Magyarországra, ahol a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének budapesti sajtóirodájában dolgozik, majd az Új Magyarország, 1992-től a Pest Megyei Hírlap szerkesztője. Versei, riportjai, kritikái 1989 előtt az *Utunk, *Igaz Szó, Igazság, Dolgozó Nő, A Hét, *Ifjúmunkás hasábjain jelentek meg.
Első írását az *Utunk közölte (1964). Verssel szerepel a Vitorla- ének (1967) c. antológiában; az 1979-es *Utunk Évkönyvben A szoba c. egyfelvonásosa jelent meg, a budapesti Színház művészetelméleti folyóirat mellékletben közölte Eszter avagy az üldözöttek bosszúja c. drámáját (1989).
Fordításában jelent meg Ion Dodu Bălan Octavian Goga élete és költészete (Kv. 1984) c. monográfiája.
Verseskötetei: Keréknyom (1968); Barlangrajz (Kv. 1971); A ceruza kalandjai (Kv. 1979); Tollbamondás (1980).
Álnevei: Palatkai Tibor, Szőke Tamás.
Szőcs István: Sem rokona, sem ismerőse. *Utunk 1968/20. Veress Dániel: Nyugtalan zsivajgás. *Igaz Szó 1968/4. Veress Zoltán: Keréknyom. *Utunk 1968/11. Ágoston Vilmos: Aludni, mint a tej. *Utunk 1971/30. Vásárhelyi Géza: A többi természettudomány. *Utunk 1979/32. Molnos Lajos: Ezek a mai szerkezetek roppant pontatlanok. *Utunk 1981/26.
(B. E.)