Polgár István (Marosvásárhely, 1919. júl. 23. 1988. jan. 29. Marosvásárhely) újságíró, esszéíró, kritikus. Középiskoláit szülővárosa Ref. Kollégiumában, egyetemi tanulmányait a kolozsvári egyetem bölcsészkarán végezte (1944). Már diák korában az Ifjú Erdély, Március, Kelet Népe, *Pásztortűz munkatársa. Újságírói pályáját a marosvásárhelyi Székely Szónál riporterként kezdi (1942-44), a *Szabad Szó szerkesztője (1947), a művelődési rovat vezetője a Romániai Magyar Szónál (1947-51). Ekkor eltávolítják a sajtóból; segédmunkás a marosvásárhelyi cukorgyárban, címfestő az Arta Populară szövetkezetnél. Végül 1958-tól az *Új Élet szerkesztőségi belső munkatársa.
Első írását a *Pásztortűz közölte (1938). Megemlékezéseket írt Dsida Jenőről, Tompa Lászlóról, Salamon Ernőről, Szerb Antalról, Korvin Sándorról, Móricz Zsigmondról; értékelte Puskin, Csehov, Goethe, Eminescu, Bacovia, Caragiale, Emil Isac művészetét. Az Utunk, *Igaz Szó is közölte írásait. Utolsó munkahelyén, az *Új Életnél főleg képzőművészeti jegyzeteivel, filmismertetésekkel és színibírálatokkal szerepelt.
Írói álnevei: Soó Domokos, Palotai Iván.
(A. S.)