Reményi Sándor (Szinérváralja, 1901. máj. 13. 1963. jan. 20. Nagyvárad) újságíró, szerkesztő, író. Középiskolát Szatmárnémetiben végzett (1919). Újságírói pályára lépett, első tudósításait a kolozsvári Keleti Újság, az Aradi Magyarság és a *Brassói Lapok közölte.
1930-ban Arany János városában telepedett le, a *Szalontai Lapok szerkesztője, majd baloldali lapot alapít *Reggeli Újság (1933) címmel, de ezt hamar betiltják, s a rendőrséget bíráló cikke miatt életveszélyesen bántalmazzák. Ekkor veszíti el szeme világát is. 1933 májusától Az Újság s az ugyancsak helyi Nagyszalontai Lapok (1935-40) munkatársa. A zsidótörvények hatályba lépése után háttérbe szorítják, a deportálástól azonban megmenekül. 1945 tavaszától Népszabadság c. baloldali lapot irányít, majd a nagyváradi Új Életben szerkeszti a Szalontai Élet c. rovatot. Ebben az időszakban Nagyszalonta művelődési életében és közigazgatásában is szerepet játszik. Nyugdíjas éveire Nagyváradra költözik.
Önálló munkái: Szerelem (tanulmány, Nagyszalonta 1932); Színek, képek, könyvek (novellák, *Zágoni Dezső előszavával, első kiadásban Budapesten, majd *Gábor István bevezetőjével Nyíregyházán és Nagyszalontán 1935-36-ban, összesen kilenc kiadásban).
Dánielisz Endre: Egy leendő monográfia elé. *Fáklya 1970. márc. 8.
(D. E.)