Scheffler János (Kálmánd, 1887. okt. 29. – 1952. dec. 6. Jilava) – róm. kat. teológiai és egyházi író, ~ Ferenc testvére. Középiskoláit Szatmárnémetiben a Katolikus Főgimnáziumban (1906), hittudományi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte (1910), 1910-ben szentelték pappá. A római Gregoriana Egyetemen egyházjogot tanult, ugyanitt doktorált (1912); később (1915) megszerezte a hittudományok doktora címet is.
Pályáját csomaközi káplánként kezdte; 1912-ben a szatmári püspöki irodában szertartó, 1913–14-ben Ungváron hitoktató. 1920–23 között a *gimnázium igazgatója, 1925-től a szatmári Római Katolikus Teológia tanára. 1927-ben a Szent István Akadémia I. osztályának rendes tagjává választották; 1940-től a kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetem egyházjogi tanszékének tanára, 1942-től a szatmári és nagyváradi egyesített egyházmegyék püspöke. 1950-ben, egyházmegyéje hatalmi rendeletre történt felszámolásakor, Körösbányára internálták, itt 1952-ben letartóztatták és koncepciós pert indítottak ellene. A Belügyminisztérium fogdájába, az Uranusba, majd Jilava börtönébe került, ott halt meg. Boldoggá avatásának pere 1991-ben utódja, Reizer Pál szatmári megyéspüspök kezdeményezésére indult meg.
Írói munkásságát kánonjogi tanulmányokkal kezdte, a vatikáni *levéltár eredeti okmányai alapján írta meg VIII. Sándor pápa és a bécsi udvar (Ungvár 1914) c. munkáját. Más művei: A világi papok kánoni engedelmessége (Bp. 1916. Klny a Régióból); Az egyke (Szatmárnémeti 1919. = Világnézeti kérdések 2) és A családi szentély papja (uo. 1919). Középiskolai hittankönyvei: Katolikus hittan (Dogmatika. Tankönyvül középiskolások számára, olvasmányul művelt katolikusok számára. Kv. 1923; 2. jav. kiad. uo. 1930); Katolikus szertartástan (középiskolások számára, uo. 1923; 2. jav. kiad. 1926; 3. kiad. uo. 1937); Katolikus egyháztörténelem (uo. 1923; 2. kiadás uo. 1926; 3. átdolg. kiad. uo. 1938). Több egyházjogi és hitbuzgalmi könyvet is írt, illetve állított össze: A szatmári egyházmegye Statútumai (Szatmárnémeti 1926); Jézus, Neked élek. Imádságoskönyv főleg gyermekek és szívgárdisták részére (uo. 1927); A szerzetesi élet katekizmusa (Nv. 1937).
Egyházjogi és vallási vonatkozású írásai a Katholikus Élet, Erdélyi Lapok, Erdélyi Tudósító, valamint külföldi lapok hasábjain jelentek meg.
Szépirodalmi munkája: Szatmártól Chicagóig (úti élmények és tapasztalatok, Szatmárnémeti 1926); akadémiai székfoglalója: Hám János szatmári püspök és kinevezett prímás emlékiratai 1848–49-ből (Bp. 1928). Lefordította és sajtó alá rendezte Spirago Felnőttek katekizmusa c. művének III. kötetét (Kegyelemtan. Szatmárnémeti 1928), Eymard P. Iulian La Sainte Eucharistie c. munkáját (Az isteni nagy Szentség. I. rész: Jézus valóságos jelenléte. Szatmárnémeti 1930 és Szentáldozás – Életforrás. Nv. 1932). Foglalkozott a *mindennapi életet érintő kérdésekkel is (Szabad-e a papoknak nyerészkedni? Bp. 1917; Két beszéd a feminizmusról. Schlachta Margittal. Szatmárnémeti 1918).
Az egyházjog tanáraként a negyvenes években több jogi tanulmányt közölt: A katolikus egyház helyzete Romániában (Bp. 1941); Az Erdélyi Katolikus Státus küzdelmes húsz éve (uo. 1941); Az erdélyi rítusváltoztatások (Magyar *Szemle 1942); A vegyes házasságból származó gyermekek vallása az ún. utódállamokban (Egyházi Lapok 1942). A papok számára írt korszerű lelkigyakorlatos könyve annak idején kéziratban terjedt, évtizedekkel halála után A pap címmel (Szatmárnémeti 1998) jelent meg.
Bura László: Hűségesen, fáradhatatlanul. Sch. J. megyéspüspök életútja. Újvidék 1991; uő: Scheffler püspök hite és halála. Keresztény Szó 1994/12; uő: Vértanú püspökünk boldoggá avatási ügye. Római Katolikus Naptár, Szatmárnémeti 2000. 48–49; uő: Szatmár vértanú püspöke. Vigília 2002/5. 349–355; uő: Kiegészítés Scheffler János püspök dokumentációjához. Keresztény Szó 2002/6. 15–19; uő: Köztünk élt – Scheffler János, Szatmár vértanú püspöke. Szatmárnémeti 2004. – Máriás József: János püspök, légy a *mi égi közbenjárónk és patrónusunk! (Interjú P. Szőke Jánossal). Római Katolikus Naptár, Szatmárnémeti 1997. 94–97.
(B. L.)