Schiff Ernő (Gáborján, 1863. szept. 6. – 1939. máj. 26. Kv.) – orvosi szakíró. Középiskolai tanulmányait Hajdúszoboszlón kezdte, a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban végzett 1882-ben, majd a budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomát 1888-ban. Orvosi pályáját a budai katonakórházban kezdte; berlini, prágai és müncheni tanulmányai során a gyermekgyógyászatra szakosította magát. Hazatérve előbb a nagyváradi közegészségügyben dolgozott, közben tanított a bábaképzőben és iskolaorvosa volt a Premontrei Főgimnáziumnak, 1902-től leváltásáig, 1925-ig a Sztaroveszky Júlia alapítványával létesített gyermekkórház igazgató főorvosa. Ezután magánpraxist folytatott. Közben egészségtant tanított a bábaképzőben és a Premontrei Főgimnáziumban.
Tagja (1901-től) a Királyi Orvosegyesületnek, a Szigligeti Társaságnak. 1938-ban egyetemi Aranydiplomával tüntették ki.
Orvosi szakcikkeit magyar és német nyelvű szaklapok közölték. Fontosabb önálló munkái: A vér alkotóelemeinek és haemoglobin tartalmának quantitatív magatartása az újszülöttek ép és káros viszonyai mellett (Bp. 1888); Adatok az első életnapok folyamán elválasztott vizelet quantitatív chemiai összetételében (uo. 1892); A csecsemők ápolásának rövid kézikönyve (Nv. 1904); Adatok az újszülött vérének chemiai összetételéről (Bp. 1906).
Nekrológok: *Tabéry Géza (*Szabadság 1939. máj. 28.) – *Katona Béla (*Szabadság 1939. máj. 31.) – Kacziány Kálmán: Várad szegényebb lett (Sch. E. halálára). *Szabadság 1939. jún. 1. – Barcs Sándor: A doktor bácsi. *Szabadság 1939. jún. 2. – *Pásztai Ottó – Gerhardt László: Jeles egykori premontrei diákok. Nv. 2008. 237–238.
(T. E.)