Schwartz Árpád (Nv., 1909. jún. 21. – 1960. dec. 30. Kv.) – orvosi és természettudományi szakíró. ~ Róbert apja. Középiskolai tanulmányait a nagyváradi Premontrei Gimnáziumban végezte, Békéscsabán érettségizett 1927-ben. 1929–34 között Giessenben, majd Bázelben végezte orvosi tanulmányait, a bázeli Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1955-ben megkapta az orvostudomány kandidátusa fokozatot, 1960-ban elnyerte az orvostudomány doktora címet. 1935–38 között a nagyváradi szülészeti-nőgyógyászati kórházban alorvos, 1938–41 között a kolozsvári Ufarom gyógyszergyárban orvos-biológus. Itt dolgozza ki az inzulin előállításának és gyártásának első hazai technológiáját. 1941-ben a zsidótörvények értelmében elbocsátják állásából, ekkor magánlaboratórium létrehozásával próbálkozik. 1942–45 között előbb munkaszolgálatos, majd deportálják. Hazatérve, 1946–50 között a kolozsvári Orvosi Kar Élettani Intézetében kutató, majd a Zsidó Kórház orvosa, ill. poliklinikai orvos; 1949-től haláláig a Bolyai Tudományegyetem, majd a BBTE tanára, az RNK Akadémiája kolozsvári fiókjának kutatója.
Első írását egy párizsi francia szakfolyóiratban közölte 1934-ben. Hetvennél több tudományos dolgozatot jelentetett meg hazai és külföldi szaklapokban, több egyetemi jegyzetet írt román és magyar nyelven. Ismeretterjesztő írásait a Korunk, Előre, *Igazság közölte.
Önálló kötete Az inzulin c. monográfia (Kv. 1957; újrakiadás Buk. 1960). Társszerzője a Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések c. monográfiának (Szabó Árpáddal, Soós Ilonával, Bányai Jánossal és Várhelyi Csabával, uo. 1957). Az ember és az állat fiziológiája c. egyetemi tankönyve 1950–59 között több kiadásban is megjelent.
(K. N.)