Simén Dániel (Korond, 1903. febr. 13. – 1969. febr. 25. Kv.) – *unitárius egyházi író. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban végezte; a Magyar *Unitárius Egyház Teológiai Akadémiáján 1928-ban szerzett lelkészi diplomát. Kinevezték ugyan korondi segédlelkésznek, de az év szeptember végétől Berkeleyben (Kalifornia) a Pacific School for the Ministry lelkészképző intézetben folytathatta tanulmányait, ahol 1931-ben Master of Theology fokozatot szerzett. Ezt követően 1931–33 között Chicagóban a Meadville Lombard Teológiai Intézetben tanult.
Hazatérése után 1934-ben Fogarason lett segédlelkész, majd 1936-tól Lupényban rendes lelkész; 1940-től Kolozsvárt az unitárius teológia tanára: a gyakorlati teológia előadója; 1942-ben a *Ferenc József Tudományegyetemen tanári vizsgát is tett, 1945-ben neveléstudományból és lélektanból doktorált. 1947-ben az *Unitárius Egyház főjegyzőjévé választották, 1959-ig volt tanár és egyházi főjegyző, ekkor dr. Erdő János és dr. *Lőrinczi Mihály tanártársaival együtt koholt vádak alapján hét év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult, utána Aranyosgyéresen volt lelkész haláláig.
Cikkeit, tanulmányait a Keresztény Magvető, Kévekötés, Unitárius Naptár, *Unitárius Szószék közölte.
Művei: A lélek megszólal. Beszédek és ágendák (Székelyudvarhely 1936); A lélek problémái (Uo. 1939).
Fordításában jelent meg Simons Minot Egy modern Istenhit c. műve (Kv. 1937).
Szíjgyártó S.: Az erdélyi unitáriusok nagy halottai (kézirat). – Gellérd Judit: A Liberté rabja. Kv. 2005. – Vallási néprajz, 15. S. D. emlékezete. Szerk. Veres Emese Gyöngyvér, Bp. 2006.
(S. Zs.)