Simó Géza (Etéd, 1870. márc. 7. – 1946. febr. 26. Mv.) – közíró. Tanítói diplomát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjében, tanári képesítést Budapesten szerzett. 1905–1906 között tanító volt Titelen és szerkesztője a Titel és Vidéke c. lapnak, majd középiskolai tanár Marosvásárhelyen.
Az erdélyi *munkásmozgalom egyik vezéregyénisége volt: 1918-ban a marosvásárhelyi Magyar Nemzeti Tanács titkára, az 1920-as általános sztrájk egyik szervezője, aminek következtében felfüggesztették tanári állásából. 1921-ben egyik alapítója a Kommunisták Romániai Pártjának, majd ennek betiltása után az Egységes Szakszervezet Maros-völgyi területi titkára 1930-ig, a szakszervezet betiltásáig. Több ízben letartóztatták, rövidebb fogházbüntetésre ítélték.
Cikkeket közölt az Előre, Marosvölgyi *Munkás, Építőipari *Munkás c. *munkásmozgalmi lapokban, amelyeknek szerkesztője is volt.
Kötete: Az ólom és a vas (mese, Kv. 1946).
Marosi Ildikó: Három marosvásárhelyi portré. Tanítottam ifjakat, felnőtteket. In: A Hét Évkönyve 1979. 241–244. – Sebestyén Mihály: Antalffy Endre avagy Marosvásárhely színeváltozásai. *A Hét 1998/1, 2.
(Á. I.)