Simon István (Lugos, 1911. nov. 23. – 2006. ápr. 6. uo.) – helytörténész. A lugosi Coriolan Brediceanu Líceumban érettségizett, majd beiratkozott a bukaresti műegyetem elekrotechnikai karára. Tagja volt a bukaresti magyar főiskolások Koós Ferenc Körének. A II. világháború idején munkaszolgálatos katona volt. 1944-ben beiratkozott a nagyenyedi református teológiára, majd Kolozsvárt folytatta tanulmányait, közben a református, majd az unitárius kollégiumban, illetve a Méhes utcai általános iskolában tanított. Az 1950-es évek első felében a petrozsényi magyar tannyelvű középiskola tanára, majd a lugosi pionírházban oktató, 1955-től 1974-ig a lugosi Magyar Tannyelvű Vegyes Líceumban, annak megszűnte után pedig a Coriolan Brediceanu Líceumban matematikát és fizikát tanított. Közben távhallgatóként 1961-ben tanári oklevelet szerzett a BBTE-n, a Matematika–Fizika Karon. Nyugdíjazását követően 1977-ig az igazfalvi általános iskolában tanított.
Helytörténészként szülővárosa építészetének, tanintézeteinek, zenei és sportéletének múltja foglalkoztatta: adatokat, dokumentumokat, fényképeket és tárgyi emlékeket gyűjtött. Írásait a temesvári Új Szó, ill. Heti Új Szó, a Lugosi Híradó és a Szekszárdi *Vasárnap közölte. Helytörténeti sorozatot indított a lugosi Europa Nova tv-csatornán. Tagja volt a lugosi József Attila (1990 után Szombati-Szabó István) Irodalmi Körnek.
(Sz. J.)