Szabó Tamás (Arad, 1933. febr. 18.) – fényképész. Szüleit 1941-ben az Antonescu-rendszer kiutasította Dél-Erdélyből, így költöztek Kolozsvárra, ahol ő a Gép- és Villamosipari Iskolában érettségizett (1952). 1952–55 között a Tehnoin Vállalat kirendeltségénél elektroakusztikus, majd 1962-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, majd a BBTE filmlaboratóriumának, 1962-től több mint harminc éven át az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak a fényképésze volt.
Folyóiratokban, évkönyvekben, napilapokban jelentek meg nagy számban fényképei, reprodukciói, műteremfelvételei. Tárgyfotókat készített néprajzi kiadványokhoz, köztük dr. Kós Károly könyveihez, reprodukciókat a Kriterion Könyvkiadó képzőművészeti monográfia sorozatához, az *Utunk és *Korunk évkönyveihez, naptárakhoz.
1965-től a Román Fotóművész Szövetség, 1978-tól a Nemzetközi Fényképész Szövetség (AFIAP) tagja, számos hazai és külföldi fényképkiállítás résztvevője. A KMSC repülőmodellező kör tagja volt, foglalkoztatta (a műfaj betiltásáig) a légi fényképezés. Szenvedélyes barlangászként is számos dokumentumértékű felvétele készült.
Önálló fényképalbumai: A vas ízei (Buk. 1988); Portrék műteremben (bevezette és szerkesztette Murádin Jenő, Kv. 2009).
Murádin Jenő: Öt perc Sz. T.-sal. *Igazság 1982. máj. 12.
(M. J.)