Számadó Ernő (Bp., 1907. dec. 11. – 1983. márc. 30. Értarcsa) – költő. Középiskolai tanulmányait Békésen, Mezőberényben és Békéscsabán végezte.
Első verseit Tóth Árpád biztatása nyomán a Békési Hírlap és a budapesti *Vasárnap közölte. Dolgozott mint órásinas, majd mindenes volt a Győri Színkör vándortársulatnál, később egy fűszerkereskedésben; volt alkalmi munkás, közben saját verseit és rajzait árulta a pesti utcán. Népi ihletésű alkotásaiban a nincstelenek szószólójának tekintette magát, verseinek tematikáját a perifériára sodródott ember létkérdései uralják. 1942-ben súlyos idegösszeroppanással az Értarcsa melletti Budai tanyára kerül. 1957-ben a *Sass Kálmán érmihályfalvi lelkész elleni hazaárulási perben 25 év börtönre ítélték, 1964-ben, kegyelmi rendelet alapján szabadult.
A II. világháború után verseit, érmelléki meséit (ez utóbbiakat Békési András néven) az Utunk, Igaz Szó, Előre, *Fáklya közölte. Halálának 90. évfordulóján a Varadinum rendezvényei keretében csónak alakú fejfát állítottak sírjára az érkeserűi temetőben.
Önálló kötetei: Újsütet kenyér (versek, Bp. 1932); Arccal borulok a földre (versek, uo. 1934); Májusfa (versek, uo. 1937); Fonóka mesék. (Bencze László rajzaival, uo. 1939); Új harcok felé (versek, uo. 1940); Mesemalom (mesék, Vasi Kálmán Viktor rajzaival, uo. 1940); Új versek (Sértő Kálmánnal és Szerető Sándorral, uo. 1940); Meg kell a búzának érni… (versek, uo. 1941); Fegyvert és vitézt éneklek (versek, uo. 1941); Új antológia (válogatott versek, uo. 1941); Versek (Szerető Sándorral és Tábor Istvánnal, uo. 1941); Miénk a holnap (versek, uo. 1942); És mégis győzünk (versek, uo. 1943); Az özönhajú varga meséi (Kolozsváry Sándor rajzaival, uo. 1943); A csodálatos miskapipa (érmelléki mesék, *Andrásy Zoltán rajzaival. Buk. 1949, Békésy András néven); Segíts meg, emberségem (versek, Gábor Ferenccel és Máté Imrével, uo. 1984).
Meséi jelentek meg a Nagyapó mesefája 7. kötetében (Buk. 1976), néprajzi közlései a Népismereti dolgozatokban (uo. 1976).
Írói álneve: Békésy András; betűjegyei: S. E.; Sz. E.
Lakatos István: Emlékeim. II. Börtönéveim. Mv. 2007. 278–279. – Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai. II. Az érmihályfalvi csoport. Uo. 2007. 356–368. (A *Sass Kálmán-perben reá vonatkozó hivatalos iratok mellett közli egyik, a letartóztatásakor elkobzott versét is.)
(T. E.)