Székely Alkalmazottak Lapja – Kolozsváron 1934–36 között (előbb havonta kétszer, majd egyszer) megjelent lap (1935-től Székely Alkalmazottak Újságja), a fejlécben: „Romániai székely alkalmazottak érdekeiért küzdő független politikai magyar újság”. Felelős szerkesztője (később főszerkesztő és kiadó) *Ladó Lajos. Az impresszumban a lap munkatársaként szerepel Farkas Sándor, Fekete Domokos, Győrfi Áron, Katona Boldizsár, Kibédi Albert, Lakatos Péter, Lokodi Endre, Orbán Ödön, Sikó János és Szász Márton. De találkozhatunk benne Kováts József-novellával, *Ladó Lajos-verssel, s az 1935-ös húsvéti számban dr. *Boga Alajos pápai prelátus, *Makkai Sándor református és Boros György unitárius püspök húsvéti üdvözletével.
Ladó Lajos, akinek az irodalomban is neve volt, hiszen feljegyzéseit *Tamási Áron jelentette meg az Erdélyi Helikonban, s annak nyomán írta meg az Ábel a rengetegben történetét, így indokolja a lap megindítását: „Az idegen világban, idegen kenyéren tengődő *székelység szenvedésteljes sorsa ösztönzött arra, hogy lapunkat megindítsuk” (Megindulásul. 1934. máj. 15.). Később a városba szakadt székelyek nevelését is célkitűzései között említi: „Kicsavartuk a bicskát a virtuskodó legény kezéből – írja –, s újságot nyomtunk a markába bicska helyett…” Az egyik utolsó számában (1936. jan.) a városba szolgálni kényszerült székely leányok és legények helyzetéről közölt megdöbbentő adatokat: ezek szerint 1935-ben 93 székely szolgálóleány és 10 legény kísérelt meg öngyilkosságot, ebből 67 (illetve 6) volt halálos kimenetelű. A legények közül 12-en lettek erőszakos halál áldozataivá, ebből 9 bicskázás miatt. A lapszerkesztő szóvá teszi a vegyes házasság jelenségét is: ismeretei szerint csak az azt megelőző évben 12 lány ment férjhez idegenhez, s 14 legény választott idegen feleséget.
A ~ megszűnése után is hallatott magáról: kiadásában és *Ladó Lajos szerkesztésében jelent meg a Székely nagyjaink című kötet (Kv. 1938), amelyben Dózsa Györgytől Paál Árpádig 23 erdélyi író, tudós, közéleti és történelmi személyiség kerül bemutatásra; a szerzők között Biró Lajos, Gyallay Domokos, György Lajos, Jancsó Béla, László Dezső, S. Nagy László, *Szentimrei Jenő és *Zágoni István szerepelnek.
(D. Gy.)