Színművészeti Egyetem, Marosvásárhely – A romániai magyar nyelvű felsőfokú színészképzés önálló intézménye (korábbi nevén Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet).
Az erdélyi magyar színészképzés kezdetei az 1918 utáni időkre nyúlnak vissza. A román kormányzat akkor nem tette lehetővé annak itthoni intézményesítését, ugyanakkor a magyarországi képzést is akadályozta. Így csak magánkezdeményezések formájában volt lehetőség a színészutánpótlás nevelésére: Nagyváradon a Hetényi-féle színiiskola, Kolozsváron az Izsó-féle képezde, Temesváron Jakabffy Dezső és *Csányi Mátyás iskolája működött (1925–26). Legjelentősebb próbálkozásnak a Thalia Rt. által indított Kolozsvári Magyar Színház Stúdiója bizonyult, majd 1941 után ugyanitt szerveződött a kolozsvári Nemzeti Színház államilag fenntartott színésziskolája, ahol a későbbi, jelentős tanáregyéniségek közül már Kőmíves Nagy Lajos, *Szabó Lajos és *Tompa Miklós nevével is találkozunk.
A felsőfokú magyar színészképzést először a II. világháború után sikerül intézményesíteni Erdélyben. A magyar tannyelvű Zene- és Színművészeti Konzervatórium 276. sz. alapító okiratát 1946. ápr. 9-i keltezéssel Mihály király ellenjegyezte. Az intézményben a két szakon 1946. okt. 14-én kezdődött meg az oktatás. 1948-ban a Közoktatásügyi Minisztérium 263.327/1948. sz. rendelete hozott változást az intézmény életében: ennek értelmében Román Művészeti Intézet kezdte meg működését Kolozsváron zene-, tánc- és színművészeti tagozattal, míg az új nevet kapott Magyar Művészeti Intézetben zeneművészeti, képzőművészeti és színművészeti felsőfokú képzés indult. Két évre rá újabb változás következett: a Minisztertanács 1950. nov. 6-i, 113. sz. rendeletével a két felsőfokú művészeti intézet azonos karait három önálló, két tannyelvű művészeti akadémia keretében vonták össze; a Gh. Dima Zeneművészeti Intézet és a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet mellett így jött létre a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet, mely 1950–54 között, négy évig Kolozsváron két tagozattal működött: román nyelven színművészeti szakon, a magyar tagozat keretében színművészeti és rendezői szakon folyt a képzés. Végül a Minisztertanács 1954. aug. 14-i, 1508. sz. határozata alapján a román tannyelvű színművészeti szakot és a magyar tagozat rendezői szakát beolvasztották a bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Intézetbe, a magyar tannyelvű színművészeti szakot pedig önálló felsőoktatási intézményként, Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet néven Marosvásárhelyre helyezték át, ahol rövid hányattatás után saját épületet kapott, s itt fejlődött tovább a színészképzés intézménye.
1962-ben felavatták az egyetem gyakorlószínpadát, a korszerű színpadtechnikával, kiszolgáló műhelyekkel és 200 férőhelyes nézőtérrel ellátott *Stúdió Színházat.
Az 1972–74 közötti időszakban újraszervezték rendezői szakon az egyetemi képzést, de kimenő rendszerben csak egyetlen évfolyam végzett. 1976-tól aztán újraindították Marosvásárhelyen a román tannyelvű színészképzést. Az 1980-as években a Ceauşescu-féle nemzetiségsorvasztó politika keretében ebben az intézményben a magyar nyelvű színészképzés a működőképesség határáig zsugorodott, éveken át csak három hallgatóval indulhatott magyar nyelvű évfolyama, s így képtelen volt az elvándorlás következtében egyre fogyatkozó romániai magyar színészállomány pótlására.
Az 1989-es romániai fordulat az intézmény életében is jelentős változásokat eredményezett. Azóta egy 1990. febr. 11-én kelt keretszerződés biztosítja a tagozati autonómiát, melynek következtében lehetőség nyílt a magyar tagozat felfejlesztésére: többszörösére növekedett a beiskolázási szám, újraindult magyar tannyelven a rendezőképzés. 1992-től kétszer is változott az intézmény elnevezése: előbb Színművészeti Akadémia, majd 1998-tól (az 57/1998. febr. 8. sz. kormányhatározat alapján) Színművészeti Egyetem lett a hivatalos neve.
Közben 1992-ben sor kerül az első nemzetközi színháztudományi konferencia megszervezésére, az 1994–95-ös tanévben színháztudományi szak indul előbb magyar, majd a következő évben román nyelven is; 2002-ben bábművész-képzés veszi kezdetét (az országos akkreditációs bizottság 1136/2002. jún. 13. sz. ideiglenes működési engedélye alapján); 2003-ban akkreditálják az egyetem mellett működő Színházművészeti és Színháztudományi Műhelyt (a Tudományos Kutatás Országos Tanácsa 3/CC-C jelzetű oklevelével); 2004 és 2006 között sor kerül a zenepedagógia szak megszervezésére a magyar, majd a román tagozat keretében (az országos akkreditációs bizottság 1401/2004. jún. 1. sz. ideiglenes működési engedélyével). Szintén ebben az időszakban több irányú mesterképzés is beindul.
2005-ben a 88/2005. sz. kormányhatározat új szervezeti struktúra kialakításának lehetőségét teremti meg: ebben a tanévben színházművészeti és zeneművészeti karok (fakultások) alakulnak a ~ keretében. Tanévkezdésre befejeződnek a Pálffy-ház renoválási munkálatai, s a felújított épületben elkezdi működését a Zenepedagógia Kar. Ugyanebben az évben az Oktatás, Kutatás és Ifjúságügyi Minisztérium 5661/2005. dec. 12. sz. rendelete alapján a ~ elnyeri a doktori iskola indításának jogát, a 2006–2007-es tanévben pedig megtörténik a látogatásos rendszerű doktori iskola megszervezése, s ezzel megvalósul a háromlépcsős bolognai rendszer teljes struktúrája. Megnyílik az egyetem négyszintes, korszerűen felszerelt kollégiuma, mely jó elszállásolási körülményeket biztosít a hallgatóknak. 2008-ban az egyetem látványtervező szakot indít. Az udvaron háromemeletes új épületegység átadására kerül sor, amelyben tantermek és vendégtanári lakások kapnak helyet, ugyanakkor az intézmény ingatlant vásárol a látványtervezői szak műhelyeinek létesítése, s telket a bábszínházi stúdió színpad felépítése céljából.
A kolozsvári korszak (1946–54) intézményvezetői: Nagy István zeneszerző, igazgató (1946–48), Poór Lili színművésznő, dékán (1948–50), Maria Cupce, majd Ştefan Braboresu, igazgatók, *Szabó Lajos író, színháztörténész, tanulmányi igazgató (1950–54). Ebben a korszakban tanít Delly Ferenc, Kovács György, Kőmíves Nagy Lajos, Méliusz József, Poór Lili, *Tompa Miklós, Tessitori Nóra, Éghy Gyssa, Kós Zsófia, Kós András, Szabó Ernő, Szentimrei Jenő, Szopos Klára. A képzés helyszíne a Mócok útja 5. szám alatti épület, valamint a Mátyás-szülőház. Az intézmény kolozsvári működése idején 61 színész- és 12 rendezői diplomát bocsátott ki. Legemlékezetesebb az 1953-ban végzett 18 tagú évfolyam volt, amely az erdélyi magyar színjátszás egyik legjelentősebb műhelyét, a Nagybányán működő, majd Szatmárnémetibe átköltöző színházat alapította. Kolozsváron végzett az erdélyi színházak rendezőinek derékhada: Harag György, Szabó József, Farkas István, Taub János, Szombati Gille Ottó, Bereczky Péter, Gergely Géza.
A marosvásárhelyi korszak (1954-től) rektorai: *Szabó Lajos (1954–76), *Tompa Miklós (1976–81), Csorba András (1981–87), Valeria Covătaru ideiglenes rektorhelyettes (1987–90); ebben az időszakban a magyar tanszékcsoport vezetője Béres András. Az 1989-es változás után rektor Călin Florian (1990–99, a magyar tagozat tanszékvezetője *Kovács Levente); *Kovács Levente (mint ideiglenes rektorhelyettes 1999. dec. – 2000. máj. között); Béres András (2000. máj. – 2008. márc.); Gáspárik Attila (2008 áprilisa óta). A korszak legfontosabb tanárai az elméleti tárgyakban: *Szabó Lajos, Oláh Tibor, Tóth István, Kohler Erzsébet, Béres András, Lázok János, Ungvári Zrínyi Ildikó; mint színésztanárok: Kovács György, Lohinszky Loránd, Csorba András, Ferenczi István, Tarr László, Nagy Imre, Bács Ferenc, Killár Kovács Katalin, Lohinszky Farkas Ibolya, Gáspárik Attila, B. Fülöp Erzsébet, Tompa Klára; beszédtechnikát, zenét és éneket Lantos Béla, Erdős Irma, Szabó Csaba, Szamossy Kornélia, Papp Éva, Gyéresi Júlia, Balázs Éva, László Ilona, Csíky Csaba, Hencz József, mozgásművészetet Éghy Gyssa, Selyem Ildikó, Rokaly Vilmos tanított; a rendező szak tanárai: Kőmíves Nagy Lajos, *Tompa Miklós, Harag György, Gergely Géza, Kincses Elemér, *Kovács Levente, Tompa Gábor. A képzés helyszíne a Köteles Sámuel utcai főépület és a Bolyai utcai Pálffy-ház.
Marosvásárhelyen 1955 és 2008 között 422 színész, 14 rendező, 40 teatrológus, 8 bábszínész, 15 zenetanár végzett.
2003-ban a ~ saját könyvkiadót hozott létre, melyben az intézet tanárai eddig 17 kötetet publikáltak. A 2000 óta folyamatos *Symbolon c. színháztudományi szemlének 13 száma jelent meg. Az egyetem 2000 óta évente nemzetközi tudományos konferenciát rendez, együttműködési szerződése van a budapesti, a kaposvári, a pécsi, a veszprémi és a bukaresti egyetemekkel.
Zsigmond Ferenc: Színművészeti intézetünk történetéből. *Korunk 1980/5. 365. – Krizsán Zoltán: Színiakadémia ’83. *Igazság 1983. jún. 20. – Kántor Lajos – Kötő József: Magyar színház Erdélyben. 1944–1992. Kv. 1995. – Magyar nyelvű színészképzés Marosvásárhelyen. 1954–1994. Emlékfüzet. Mv. 1994. – Kötő József: Színészképzés felsőfokon. Felsőfokú színészoktatás Erdélyben a kezdetektől napjainkig. *Symbolon 2001/1–2. 131–136. – Lázok János: A kolozsvári magyar művészeti intézet indulása – kiadatlan dokumentumok tükrében. *Symbolon 2001/1–2. 137–150. – Ungvári Zrínyi Ildikó: Mesterkedések színház és iskola között. *Symbolon 2001/1–2. 161–169. – *Kovács Levente: Látlelet a sorvasztásról. Tiszatáj 1992/1. 88; uő: Marosvásárhely színházi élete a 20. században. A Székely Színház története. IV. rész. A Székely Színház és az iskola. In: A felsőfokú színészképzés kialakulása Marosvásárhelyen. Mv. 2003. (Kézirat).
(Ko. L.)