Szives Sándor (Kv., 1927. okt. 31.) – elbeszélő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, de 1944-ben családjával együtt deportálták, így csak hazatérése után fejezhette be, esti tagozaton (1950). A kolozsvári OGYI-n 1956-ban szerzett orvosi diplomát. A hetvenes évek közepétől Izraelben él.
Novelláival az *Utunkban és az *Igaz Szóban jelentkezett, s ezekre a *kritika még első kötetének megjelenése előtt felfigyelt. Az „első Forrás-nemzedék” soraiban tartják számon. Írásai hol drámai hangvételűek, hol a humoreszk határát súrolják.
Kötetei: Műtét (novellák, karcolatok, *Csehi Gyula előszavával, Buk. 1963); A Skorpió jegyében (elbeszélések, Kv. 1974).
Farkas Gerő: Csiszér doktor szerencséje. *Utunk 1962/50. – Szőcs István: Új arcok. *Utunk 1962/52. – Baróti Pál: Köznapi „műtétek”. *Utunk 1964/5; uő: Társasutazás – magányosan. *A Hét 1974/20. – Kántor Lajos: Műtét. *Igaz Szó 1964/2. – Ágoston Vilmos: Simon hallgat. *Utunk 1974/18. – Mózes Attila: Novelláskötetek – eredmények. *Korunk 1975/3.
(S. Zs.)