Takács Pál (Marosgombás, 1913. máj. 18. – 1986. dec. 25. Buk.) – pedagógiai író, helytörténész. A nagyenyedi Bethlen Kollégium Tanítóképzőjében végzett. Tanított Borsabányán (1934–38), tanítója (1938–48) és igazgatója (1940–48) volt a bukaresti református elemi iskolának. 1944 őszén romjaiból élesztette újra a háborúban bombatalálatot szenvedett iskolát, biztosítva a bukaresti magyar nyelvű oktatás folytonosságát. Az 1948. évi oktatási reformot követően az államosított iskola, ill. az 1949-ben létesített Magyar Vegyes Líceum, az első bukaresti magyar középfokú oktatási intézmény tanítója és igazgatója (1948–51). Miután megszerezte a matematika tanári diplomát, az időközben többször nevet változtatott, sok változáson átment bukaresti magyar középiskolában tanított nyugdíjazásáig (1975).
Pedagógiai tevékenysége mellett fiatal korától cikkezett iskolai problémákról a bukaresti Egyházi Újság, Romániai Magyar Szó, Előre, Tanügyi Újság, A Hét, *Ifjúmunkás hasábjain. Nyugdíjba vonulása után dokumentációs anyagot gyűjtött a bukaresti magyar nyelvű oktatás és közművelődés történetéhez, amelyből részleteket közölt az *Ifjúmunkásban és A Hétben (1981). Magyar dal- és zeneművelés Bukarestben 1856–1944 között c. dolgozatát a Bukaresti *Petőfi Művelődési Társaság Értesítője közölte (Buk. 1991–93).
Bán Imrével közös fordításában jelent meg Vonház József Barkácsoljunk háztartási eszközöket, tárgyakat és berendezéseket c. könyve (Buk. 1972).
(B. I.)