Tamási Gáspár (Farkaslaka, 1904. aug. 15. – 1982. nov. 12. Székelyudvarhely) – népi emlékíró, ~ Áron testvére. Mindössze négy elemi osztályt végzett, földművesként élt, mindvégig szülőfalujában, noha az erdőlésből is jócskán kijutott neki, s átmenetileg volt cukorgyári munkás, szénégető is. Megjárta a II. világháborút; a szovjet fogságot a szibériai nyizsnyitagili táborban töltötte, 1945-ben tért haza.
Féja Géza szavaival jellemezve: „immár élemedett korban” fogott neki könyvet írni életéről, családjáról, falujáról, híres íróvá lett bátyjáról – hiteles tárgyszerűséggel, frissességgel. Könyve, a *Kányádi Sándor előszavával megjelent Vadon nőtt gyöngyvirág (Buk. 1970; második, bővített kiadás uo. 1983) sikerkönyv lett, megkapta érte a Marosvásárhelyi Írók Társasága díját is. Az elismerés és a siker nem változtatott életén: haláláig a farkaslaki szülőházban élt mint a benne létesített *Tamási Áron Szülőház gondnoka.
Szabó Gyula: Könyv – fiúgyermek helyett. *Utunk 1970/26. – Nagy Pál: „Mindenképpen jól jártunk”. *Előre 1970. aug. 15. – Kántor Lajos: Farkaslaka 1922–1970. *Korunk 1971/7. – Panek Zoltán: Árontól Gáspárig. *Utunk 1971/21. – Varró Ilona: A leány, a virág, a kalap. *Igaz Szó 1971/8. – Héra Zoltán: A másik Tamási. Népszabadság 1970. aug. 30. – Pomogáts Béla: A valóság vonzásában. Jelenkor 1970/12. – Szakolczay Lajos: Vadon nőtt… *Forrás 1971/1. – Féja Géza: A kisebbik fiú. In: Törzsek, hajtások. Bp. 1978. – Csire Gabriella: Emlékezés – két könyvben. *Előre 1983. ápr. 20. – Halálakor Adamovits Sándor (A Hét 1983/9), *Fodor Sándor (*Utunk 1982/49), *Izsák József (*Igaz Szó 1982/12), Nagy Pál (*Utunk 1983/9), *Szávai Géza (A Hét 1984/8) emlékezett meg róla.
(G. D.)