Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Izsák József, Isák (Sepsiszentgyörgy, 1921. aug. 1.) irodalomtörténész, kritikus. Középiskolát szülővárosában végzett, tanári oklevelét magyar nyelv- és irodalomból a Bolyai Tudományegyetemen szerezte (1946). Előbb középiskolai tanár Sepsiszentgyörgyön és Kolozsvárt, majd 1958-tól Marosvásárhelyt az *Igaz Szó szerkesztője, 1960-tól ugyanitt a Pedagógiai Főiskola egyetemi előadótanára 1980-ig, a magyar nyelv és irodalom tanszék megszűntéig. Nyugalomba vonult 1981-ben.

Első írását az *Erdélyi Helikon közölte (1943), kritikai és irodalomtörténeti tanulmányai itt s a Pásztortűz, Sorsunk (Pécs), Erdélyi Múzeum, *Igaz Szó, *Utunk, *Korunk, NyIrK, *Előre, Alföld (Debrecen), Irodalomtörténet (Bp.) hasábjain jelennek meg. A kortárs magyar írókat bemutató írásaiból kiemelkednek Tamási-tanulmányai, így bevezetője az Ábel a rengetegben újrakiadásához (1970), az Ősvigasztalás első bemutatása (1971), a Rendes feltámadás képszerkezetének (1972) és egy novella faunmotívumának (1974) elemzése, valamint a sajátos Tamási-féle regénytípus jellemzése a Jégtörő Mátyás legújabb kiadásában (1980). A középiskolák XII. osztálya számára készült Magyar irodalom c. tankönyv (1981) romániai magyar irodalmi fejezetének szerzője.

Három írói monográfiája maga is írói teljesítmény: hőseinek irodalmi munkásságát egész életfolyamatuk összefüggésrendszerében, magával ragadó regényként mutatja be. Az Asztalos István 1967-ben úgy magyarázza meg az író művészi realizmusát, hogy "az igazmondás szükségét saját sorsában hordozta", a humánumának titka, hogy "megszenvedett gyermek- és ifjúkora jussán […] kívánta az emberhez méltó életet". Az 1969-ben megjelent Tamási Áron sem pusztán irodalmi koráramlatnak fogja fel az író realizmusával összefonódott népiességet, hanem úgy láttatja, hogy az "kényszerű és parancsoló útkeresés a népi megmaradás és társadalmi *haladás érdekében". S hősének népi irodalmát éppenséggel az emberiség egyetemes távlatai közt értelmezi Illyés Gyula költői világképe c. harmadik monográfiai művében (1982).

A románmagyar irodalmi kutatások terén jelentős Móricz és Sadoveanu (*Igaz Szó 1967/9), Az *Erdélyi Helikon és a román irodalom (NyIrK 1968/2), valamint Jebeleanu a hídverő (*Igaz Szó 1970/3) c. tanulmánya.

Munkái: Bölöni Farkas Sándor, a történetíró (Kv. 1947); Nemzethalál-félelem a régi magyar költészetben (ETF 204. Kv. 1947); Asztalos István (monográfia, 1967); Tamási Áron (kismonográfia, 1969); Magyar irodalom a XX. században (egyetemi jegyzet, Mv. 1978); Illyés Gyula költői világképe (monografikus tanulmány, Bp. 1982).

Varró János: "Hadat izenő követként…" *Korunk 1967/5. Kovács János: A nélkülözhetetlen monográfia. I. J.: Asztalos István. *Igaz Szó 1967/6. Sőni Pál: I. J.: Asztalos István. NyIrK 1967/2. Tamás Gáspár: Monográfia Tamási Áronról. *Utunk 1969/6. V. D. [Veress Dániel]: I. J.: Tamási Áron. *Igaz Szó 1969/9. Tóth István: Levélféle a hatvanéves I. J.-hez. *Igaz Szó 1981/8. Csire Gabriella: Korszerű magyar irodalomtörténet XII. osztályosok számára. *Előre 1981. dec. 9. Iszlai Zoltán: Elszámolás a költészetről. Élet és Irodalom, Bp. 1983/2.

Izsák József, Isák (Sepsiszentgyörgy, 1921. aug. 1. – 2004. jún. 23., Marosvásárhely) – irodalomtörténész, kritikus. Középiskolát szülővárosában végzett, tanári oklevelét magyar nyelv- és irodalomból a Bolyai Tudományegyetemen szerezte (1946). György Lajos irodalomtörténész professzor mellé került be a most már Bolyairól elnevezett egyetemre tanársegédnek (1946-–1948), 1947-ben doktorált irodalomtudományból. A legkiválóbb egyetemi professzorokat nyugdíjazták vagy bocsátották el 1947 októberében a Bolyai Tudományegyetemről, köztük György Lajos professzort, a professzorok után további elbocsátásokra került sor 1947. október 16-án, az elbocsátottak közt volt Izsák József is.

Izsák József az egyetemről való elbocsátása után előbb középiskolai tanár Sepsiszentgyörgyön, majd 1958-tól Marosvásárhelyt az Igaz Szó szerkesztője, 1960-tól ugyanitt a Pedagógiai Főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékének tanszékvezető egyetemi előadótanára 1980-ig, a főiskola megszüntetéséig. Izsák József a nyugdíjkorhatárt majd csak egy év múlva érte el, addig munka nélkül volt. Nyugalomba vonult 1981-ben, de folytatta irodalomtörténeti munkásságát és az 1990-es években is bent volt az erdélyi irodalmi vérkeringésben, előadásokat tartott Illyés Gyuláról, Kemény Jánosról stb.; szervezte az irodalmi életet (1990-ben például ő rendezte meg György Lajos 100. születésnapjának emlékünnepségét), cikkeket írt. Nehezményezte, hogy a magyar irodalmi felvételi anyagból ki akarják hagyni Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron munkásságát, s hitet tett a mellett, hogy ezen magyar írók olyan mértékben voltak nemzetiek, mint európaiak.

Első írását az Erdélyi Helikon közölte (1943), kritikai és irodalomtörténeti tanulmányai itt s a Pásztortűz, Sorsunk (Pécs), Erdélyi Múzeum, Igaz Szó, Utunk, Korunk, NyIrK, Előre, Alföld (Debrecen), Irodalomtörténet (Bp.) hasábjain jelennek meg. A kortárs magyar írókat bemutató írásaiból kiemelkednek Tamási-tanulmányai, így bevezetője az Ábel a rengetegben újrakiadásához (1970), az Ősvigasztalás első bemutatása (1971), a Rendes feltámadás képszerkezetének (1972) és egy novella faunmotívumának (1974) elemzése, valamint a sajátos Tamási-féle regénytípus jellemzése a Jégtörő Mátyás legújabb kiadásában (1980). A középiskolák XII. osztálya számára készült Magyar irodalom c. tankönyv (1981) romániai magyar irodalmi fejezetének szerzője.

Három írói monográfiája maga is írói teljesítmény: hőseinek irodalmi munkásságát egész életfolyamatuk összefüggésrendszerében, magával ragadó regényként mutatja be. Az Asztalos István 1967-ben úgy magyarázza meg az író művészi realizmusát, hogy „az igazmondás szükségét saját sorsában hordozta”, a humánumának titka, hogy „megszenvedett gyermek- és ifjúkora jussán […] kívánta az emberhez méltó életet”. Az 1969-ben megjelent Tamási Áron sem pusztán irodalmi koráramlatnak fogja fel az író realizmusával összefonódott népiességet, hanem úgy láttatja, hogy az „kényszerű és parancsoló útkeresés a népi megmaradás és társadalmi haladás érdekében”. S hősének népi irodalmát éppenséggel az emberiség egyetemes távlatai közt értelmezi Illyés Gyula költői világképe c. harmadik monográfiai művében (1982, 1986). Sajnos irodalomtörténeti monográfiái a diktatúra éveiben cenzúrázva jelentek meg, a cenzúrázás előtti Tamási Áron monográfia 2000-ben jelent meg Torontóban, a Sigma Kiadónál;[9] az Illyés Gyuláról szóló cenzúrázatlan monográfia pedig 2002-ben Budapesten, a Püski Kiadónál.[10]

Irodalomtörténeti monográfiái nagy elismerést váltottak ki már életében is, íme Várady Imrének az 1969-ben megjelent Tamási monográfiáról írt ismertetéséből egy részlet:

„A minden sorában valósággal átélt munka hat fejezetre tagolódik. Az első Farkaslakától Farkaslakáig címen, a szülőföld eleven felvázolt hátterében, a költő életének azokkal a mozzanataival ismertet meg, amelyek művének megismertetéséhez feltétlenül szükségesek. Itt tudjuk meg – többek közt – azt is, hogy Tamási Áron családi neve valójában Tamás volt s az i-vel ő maga csinált belőle írói nevet. A regényíróról szóló fejezet nem kevesebb elismerést érdemel, mind a tárgyalt munkák (Szűzmáriás királyfi, Czímeresek, Ábel trilógia, Jégtörő Mátyás, Zöld ág, stb.) értékeinek elemzéséért, mind a negatív vonások kendőzetlen megmutatásáért. Ilyenek nem is igen akadnak a novellákban, minélfogva ebben a fejezetben kerekedik a legteljesebbé Tamási Áron költői képe, itt a legbehatóbb stílusa, nyelve eredetiségének elemzése. Minden szép iránt fogékonyan, de a színpadi író gyengéit sem elhallgatva tárgyalja a negyedik fejezet a «népi játékokat» (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Vitéz lélek, Csalóka szivárvány, stb.) A «Vallomások» címen ismertetett Bajszerző nagyvilág, Bölcső és bagoly, Bajlátott szülőföld, Szülőföldem, Vadrózsa ága c. műveknek szentelt oldalak megint java erejében mutatják a modern magyar próza legnagyobb költőjét, akinek a közösséghez való viszonyáról, hol lelkes, hol mérsékelt sikereiről beszél a könyv utolsó fejezete…”

A román–magyar irodalmi kutatások terén jelentős Móricz és Sadoveanu (Igaz Szó 1967/9), Az Erdélyi Helikon és a román irodalom (NyIrK 1968/2), valamint Jebeleanu, a hídverő (Igaz Szó 1970/3) c. tanulmánya.

Az irodalmi közéletben jelentkező Földes László-ügy vitájához érdemben ő már nem tudott hozzászólni, ezért a Földesre vonatkozó információkat, amelyet Izsák József korábban (még 1985-ben) lejegyzett, örököse tette közzé, mivel magának Izsák Józsefnek ez is egyike volt a végakaratának már régtől fogva.

 

Munkái

Bölöni Farkas Sándor, a történetíró (Kv. 1947.); Nemzethalál-félelem a régi magyar költészetben (ETF 204. Kv. 1947.); Asztalos István (monográfia, 1967.); Tamási Áron (kismonográfia, 1969.; 2. átd. és bőv. kiad. Toronto, 1999); Magyar irodalom a XX. században (egyetemi jegyzet, Mv. 1978.); Illyés Gyula költői világképe 1920–1950. (monográfia. Bp., 1982.); Illyés Gyula költői világképe 1950–1983. (monográfia. Bp., 1986.); Izsák József–Markó Béla: Magyar irodalom. Tankönyv a XII. osztály számára (Buk., 1990.); Illyés Gyula (2. átd. kiad. Bp., 2002.)

Gyűjteményes kötetekben

Nagy László. In: Égi s földi virágzás tükre. Kortársak Nagy Lászlóról (vál. és szerk. Balogh Ferencné. Veszprém, 1984. 35-36.); A talányos „új regény”. In: Tanulmányok Szilágyi Istvánról (szerk. Márkus Béla. Debrecen, 2003. 22–26.)

Szerkesztés

Radnóti Miklós: Válogatott versek (összeáll. Buk., 1960); Bartalis János: Versek (bev. Buk., 1963); Molter Károly: Iparkodj, kisfiam! (elbeszélések. bev., jegyz. Buk., 1964); Tamási Áron: Énekes madár (utószó. Buk., 1968); Bözödi György: Nyugtalan pásztorok (bev. Buk., 1968); Czegő Zoltán: Pogány liturgia (bev. Buk., 1970); Kacsó Sándor: Válogatott írások – regény, elbeszélések, karcolatok (bev. Buk., 1970); Tamási Áron: Bölcső és bagoly (utószó és jegyz. Buk., 1972); A magyar irodalom története a két világháború között (összeáll. Mvh., 1977); Bözödi György: Nap és árnyék (utószó. Buk., 1979); Tamási Áron: Jégtörő Mátyás (előszó, függ. Kv., 1981); Tamási Áron: Ragyog egy csillag (előszó, függ. Kv., 1982); Tamási Áron: Ábel a rengetegben (bev., függ. Kv., 1970; 1985);

 

Irodalom

Varró János: „Hadat izenő követként…” Korunk 1967/5. – Kovács János: A nélkülözhetetlen monográfia. I. J.: Asztalos István. Igaz Szó 1967/6. – Sőni Pál: I. J.: Asztalos István. NyIrK 1967/2. – Tamás Gáspár: Monográfia Tamási Áronról. Utunk 1969/6. – V. D. [Veress Dániel]: I. J.: Tamási Áron. Igaz Szó 1969/9. – Tóth István: Levélféle a hatvanéves I. J.-hez. Igaz Szó 1981/8. – Csire Gabriella: Korszerű magyar irodalomtörténet XII. osztályosok számára. Előre 1981. dec. 9. – Iszlai Zoltán: Elszámolás a költészetről. Élet és Irodalom, Bp. 1983/2.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük