Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Tapodi Zsuzsa (Szatmárnémeti, 1961. máj. 5.) – irodalomtörténész, B. Kovács András (1949) felesége. A középiskolát Nagykárolyban végezte (1980). A kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, magyar–spanyol szakon szerzett oklevelet. 1984–94 között a sepsiszentgyörgyi 1. sz. Általános Iskola, valamint a Művészeti *Líceum magyartanára, 1993–2002 között adjunktus a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai Tanszékén, 2003-tól docens a Sapientia EMTE Humán Tudományok Tanszékén, Csíkszeredában. Doktori disszertációját *Gaál Gábor pályájának utolsó szakaszáról 2000-ben a BBTE-n védte meg. 1985–94 között a kommandói Nyári Anyanyelvi Táborok szervezője és előadója volt. Alapító tagja az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, konferenciák, versenyek, táborok szervezésében vesz részt. 1997-től tagja az *Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, 2000-től az MTA köztestületének és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak. 2005-től alapító tagja a Romániai Hungarológiai Társaságnak.

Első írását az *Utunk közölte 1979-ben. Külső munkatársként a sepsiszentgyörgyi Európai Idő Tik-Tak c. gyermeklapjának Mitológia című rovatát vezette (1990–91); anyanyelvápoló jegyzeteit a bukaresti *rádió magyar adása sugározta (1993–96); tudománynépszerűsítő, nyelvhelyességi cikkei, közleményei, könyvismertetései a Romániai Magyar Szó, Háromszék, *Nagykároly és Vidéke hasábjain jelentek meg.

Irodalomtörténeti tanulmányaiban a romániai rendszerváltás előtti időszak irodalmi kánonjainak, kultusz és irodalom viszonyának kritikai vizsgálatát tűzte ki célul; irodalomoktatóként, több tankönyvével és szöveggyűjteményével az irodalmi mű szövegközpontú megközelítését kívánta elősegíteni. Jelentősebb tanulmányai: Gumipitypang és irodalomkritika (Hungarológia 1997/11); Kánonok színeváltozása (Helikon 1998/21); Dicsőséges kudarcaink – továbbélő paradoxonaink (Tóth Sándor *Gaál Gábor-könyvének kritikája. *Erdélyi Múzeum 1998/1–2); A sors mint jelkép. A *Gaál Gábor-utóélet kultikus vonulata (Helikon 1999/19); Gondolatok közelmúltunkról leveleket lapozgatva (Helikon 2001/6); Stációk *Daday Loránd emberi és írói útján – dokumentumok és legendák (Helikon 2001/17); Gaál Gábor (in: Erdélyi panteon. Művelődéstörténeti vázlatok. Mv. 2001); Libertate în întuneric. Despre Kertész Imre, laureatul Premiului Nobel 2002. (Observator cultural 139/2002); Budapest – Európa, via Auschwitz (Székelyföld 2002/11); Dilettánsok dühöngése? (Az ÁIMK kiadói politikájáról). (Korunk 2003/8); Tükrök a tükörben. Az intertextualitásról Nabokov Lolitája kapcsán (Székelyföld 2004/7); Egy huszadik századi szerkesztő-kritikus utóéletének alakulása a kultusz, autorizáció és kisajátítás koordinátái között (in: Hatalom és kultúra. Bp. 2004); Egy bodhiszattva kultusza és a transzszilvanista eszmerendszer továbbélése a hetvenes évek erdélyi magyar irodalmában. Magyari Lajos: Csoma Sándor naplója (in: Kultusz, Mű, Identitás. Kultusztörténeti tanulmányok. Bp. 2005); Metamor­fozele istoriei profetului Iona în operele Jónás könyve (Cartea lui Iona) de Babits Mihály şi Iona de Marin Sorescu (in: Modele şi metamorfoze inter- şi intraculturale. Buk. 2006); Jelentés a „szív-atmoszféra” változásairól. *Lám Béla levelezése Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, Olosz Lajossal és Reményik Sándorral (Korunk 2006/9); Az identitás kígyók és hollók labirintusában. Szilágyi István: Hollóidő; Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka (Székelyföld 2007/7); Az emlékezés kulturális gyakorlata mint hadszíntér. Sepsiszentgyörgy 1905–2005. Esettanulmány (Székelyföld 2007/11); Az Ady-kultusz hatása az induló erdélyi magyar irodalom identitástudatára (in: Közösség, kultúra, identitás. Kv. 2008); Új manierizmus? Rejtély és kulturális emlékezet négy posztmodern regényben (in: Idő(m)értékek, kontextusok. Buk. 2008); Cultură generală? Context comun european? (in: O evaluare a politicilor de producere a bilingvismului. Kv. 2008).

Kötetei: Eszmélet; Rongyszőnyeg. Irodalmi szöveggyűjtemények középiskolások számára (Sepsiszentgyörgy 1998); Irodalmi kánonok (Buk. 2000); Irodalom a politika szolgálatában. *Gaál Gábor munkássága pályája utolsó szakaszában. 1946–1954. (Bp. 2001); Közösség, kultúra, identitás (társszerk. Pap Levente, Kv. 2008); A soha el nem vesző könyv nyomában. Irodalmi tanulmányok (Csíkszereda 2008).

Tóth Sándor: Egy félreértés természete. *Erdélyi Múzeum 1999/1–2. – Papp István Géza: A „szentté avatás” változatai. *A Hét 2001/3. – Pieldner Judit: Kánon, szövegköziség, kultusz. Háromszék 2008. dec. 6.

(B. I.)

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük