Török Miklós (Nv., 1946. jan. 19.) – novellista, publicista. Szülővárosában érettségizett 1964-ben, közben elvégezte a Népi Művészeti Iskolában a színművészeti szakot is. 1965-ben kisegítő tanár volt Kiskerekiben, 1966–70 között a bábszínházban, 1973-ig a vakok egyesületében dolgozott, 1974-ben fényképnagyító, 1975-től táviratkihordó, 1977-től szobafestő, majd 1982-ig féreg- és rovarirtó. 1966–82 között a nagyváradi Ady Endre irodalmi kör vezetőségi tagja.
Első írása az Utunkban jelent meg 1967-ben. Novellákat, riportokat, publicisztikát közölt az Ifjúmunkás, Fáklya, Igaz Szó, Szabadság, Bihari Napló, Erdélyi Napló, Kelet–Nyugat, Új Magyarország, Ország–Világ, Magyarok, Nyugati Jelen, Várad, Gondolat, Honlevél hasábjain.
1982-ben emigrált Németországba. Itt féreg- és rovarirtó, majd szállodai alkalmazott. 1986–92 között a Verlag Sipos, Maecenatura Hungarica főmunkatársa. 1994-ig papír- és írószerbolti kereskedő, majd vállalkozó. 1997-től 2008-ig a Frankfurti Német–Magyar Társaság 1970 e.V. elnöke. A Magyar Írószövetség, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Freier Deutscher Autorenverband és az International Federation of Journalists tagja.
Kötetei: Rendzavar (novellák, karcolatok, Bp. 1991/1992); Kutyadolgok (regény, uo. 1994); Időszámításaink közben (publicisztika, uo. 1998); Távolságközelítés (riportok, uo. 1999); Aranyhalaim (történetek, uo. 2001); Az élet kalandja (interjúk, Csíkszereda 2002); Égszínkék rózsák nincsenek (novellák, színmű, Bp. 2003); Szemtanúk (56-os emlékkönyv, Mv. 2006; ua. Ungarnaufstand címmel); Kutyadolgok (regény, Bp. 2007).
Szerkesztésében megjelent antológiák: Tavasz ’69 (Nv. 1970); Neue Literatur (Frankfurt am Main 2006); Boulevard (München 2008).
(S. Zs.)