Veres József (Szárhegy, 1931. febr. 26.) – geológiai szakíró. Középiskoláit Gyergyószentmiklóson végezte (1950), geológus mérnöki szakképesítést ösztöndíjasként a Szovjetunióban, a jekaterinburgi Bányászati Főiskolán szerzett 1955-ben. Előbb a Câmpulung Muscel-i (1955), majd a sarmasági bányavállalatnál (1956–57) dolgozott; 1958–63 között a csíkszeredai IREM főmérnöke; ezt követően 1963-tól nyugdíjazásáig (1990) a kolozsvári Bányászati Kombinát vezetőmérnöke, építőtervezője, majd osztályvezetője.
Szaktanulmányait bányakitermelési témákban a Revista Minelor közölte; tudománynépszerűsítő cikkei az ásvány-kőzettan, geológia, energiagazdálkodás, bányászat, légkörtan, csillagászat témaköréből hazai napilapokban (*Igazság, Előre, Vörös Zászló) és folyóiratokban (A Hét, Munkásélet, Művelődés, Korunk, TETT) jelentek meg. Egyéb írásaiban ipari, gazdasági, munkavédelmi, környezetvédelmi, honismereti és társadalmi kérdésekkel, tudománytörténettel és űrkutatással foglalkozott. 1960-tól humoros karcolatokat is közölt a Munkásélet, *Igazság, *Új Élet hasábjain. Cikkeinek és tudományos munkáinak száma meghaladja az ötszázat.
Kötetei: Ásványgyűjtők könyve (Buk. 1981 = Kriterion Kiskalauz); Az idő sodrásában (sci-fi kisregény, Kv. 1996).
Xántus János: Kővirágok könyve. *Igazság 1981. júl. 29.
(T. J.)