Wagner István (Nagyszalonta, 1941. nov. 18.) – újságíró, művészeti író. A középiskolát 1959-ben szülővárosában végezte, a BBTE-n szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1964). 1966-ig Nagyszalontán az Eminescu–Petőfi Művelődési Ház irányítója, 1969-ig ugyanott az *Arany János Emlékmúzeum igazgatója. 1970-ben rövid ideig a temesvári *Szabad Szó művelődési rovatának, 1970–74 között a Művészeti Alap temesvári galériájának munkatársa, kortárs képzőművészeti tárlatok rendezője, katalógusaik szerkesztője. 1974-ben kitelepedett Magyarországra, 1976-ig Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténész munkatársa, 1976-tól 1989-ig ugyanott a Magyar Hírlap művelődési rovatának műkritikusa, a burgenlandi Pannonia c. lap munkatársa. 1990-ben a Magyar Hírlap Könyvek Kiadó művészeti vezetője, 1990–94 között Berlinben a Magyar Kulturális Intézet igazgatóhelyettese; ebben a minőségében több egyéni és csoportos kortárs magyar tárlat (többek között a Párizsban élő magyar festők, grafikusok és szobrászok bemutatkozó tárlata) megszervezésében vett részt. 1994-től szabadfoglalkozású újságíró Budapesten, a bolognai L’Informatore Europeo c. folyóirat szerkesztőségi tagja, a közép-európai régió tudósítója, külön figyelemmel a magyarországi és külföldi műkereskedelem témakörére.
Első írása az Igazságban jelent meg 1964-ben. Cikkeit, tanulmányait, amelyekben főként a kortárs képzőművészettel és műkereskedelemmel foglalkozott, 1974 előtt az Előre, Művelődés, Munkásélet, Új Élet, a nagyváradi Fáklya, Crişana, a temesvári Drapelul Roşu, Banatske Novine, 1974 után a Népszava, Magyar Nemzet, Új Magyarország, Élet és Irodalom, Film–Színház–Muzsika, Nők Lapja, Képes Hét, Új Tükör, Pesti Műsor, Budapest, Heti Magyarország, Várnegyed, Kápé, Neue Zeitung, Látóhatár, Magyar Hírek, Barátság, Művészet, *Táncművészet, Zene–Tánc, Magyar Iparművészet, a hatnyelvű Magyar Panoráma, a Hungarian Quarterly, az eisenstadti Pannonia közölte. Fő érdeklődési területe a kortárs magyar és külföldi képzőművészet és *táncművészet. Az 1980-as évek közepétől behatóan tanulmányozta a magyar művészélet egykori müncheni kapcsolatait, nyomon követte a Párizsban élő magyar alkotók munkásságát, francia fogadtatását. Német nyelvű művészet- és művelődéstörténeti tanulmányai a budapesti Deutscher Kalenderben jelentek meg (1985, 1986, 1987, 1997). Értékes információkat összesít a Pariser Ungarn (Berlin 1993) c. kötete. A Magyar *táncművészet (1990–1995) (Bp. 1996) c. tanulmánykötet vezető tanulmányának szerzője. Wagner Sándorról írott képzőművészeti monográfiájának kéziratát (1988, magyar és német nyelven) a Magyar Nemzeti Galéria archívuma őrzi letétként.
Fordításában jelent meg Lucia Demetrius Érzelmi próbatétel c. egyfelvonásosa (Buk. 1970).
Írói álnevei: Szalontai István, Ştefan Rotaru.
Dánielisz Endre: Arany-emlékhelyek Nagyszalontán. Buk. 1984.
(M. H. – M. J. – Sz. J.)