Zimán József (Szatmárnémeti, 1905. febr. 20. – 1997. júl. 4. Kv.) – elbeszélő, újságíró. Négy elemit végzett, utána vasmunkás volt Szatmáron a Prinz gyárban (1918–20, 1922–24). Mint *ifjúmunkás kapcsolódott be a kommunista mozgalomba; 1922-ben Szatmáron a KISZ elnökének választották. 1924-ben kommunista tevékenységéért letartóztatták (ekkor három hónapig volt vizsgálati fogságban), 1927-ben Kolozsváron hat hónap börtönre és tízévi jogvesztésre ítélték. 1928-ban a kolozsvári vasúti főműhelyben alkalmazták, ahol 1929-ben a szakszervezet elnökévé választották. Részt vett az 1931-es nagy *munkás tiltakozógyűlésen, ezért elbocsátották állásából. Ezt követően Budapesten, Bukarestben, Kolozsváron vállalt alkalmi munkákat. 1945–51 között Kolozsváron pártaktivista, 1948–52-ben a Cartea Rusă könyvesbolt igazgatója. 1951–61 között az *Igazság c. napilap szerkesztőségében dolgozott, verseket, riportokat közölt.
Első írása a *Munkásújságban jelent meg 1931-ben. Koppintó Péter c. sorozatát az *Igazság közölte, írásai megjelentek az *Utunkban s a Falvak Népében is. Nyugdíjas éveiben hozzákezdett életrajza regényes feldolgozásához, de csak az első kötettel (az 1905–25 közötti évek) készült el. „Azért rokonszenves – írta róla *Kormos Gyula –, mert [könyve] bukfencektől, grimaszoktól, didakticizmustól mentes tárgyilagos beszámoló egy szegény sorsú gyermek és családja sorsának alakulásáról.”
Művei: Inasok (regény, Buk. 1953); Új hajtás (karcolatok, elbeszélések, uo. 1964); Árnyékos oldal (önéletrajzi regény, uo. 1976).
Csehi Gyula: Inasok. *Utunk 1954/17. – (-il) [Baróti Pál]: Z. J.-ről. Uo. 1964/25. – *Kormos Gyula: Árnyékos oldal. Uo. 1977/7.
(S. Zs.)