Balogh Artúr (1981 • 2022)

Balogh Artúr (Abony, 1866. márc. 18. – 1951. márc. 4., Kolozsvár) – jog- és államtudományi író, műfordító, lapszerkesztő, egyetemi tanár. Középiskoláit Nagybányán és Kolozsvárt, egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol 1888-ban államtudományi, 1889-ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Állami ösztöndíjjal Német- és Franciaországban végzett politikai és közjogi tanulmányokat (1898–1899). 1899-ben magántanári képesítést szerzett a politika tárgykörében. 1888–1899 között a MÁV Budapesti Igazgatóságának tisztviselője, 1899–1904 között a Kereskedelemügyi Minisztérium miniszteri titkára. 1893–94-ben a Szárnyas Kerék c. vasúti szaklap felelős szerkesztője. 1899-től 1904-ig a budapesti tudományegyetemen a politika magántanára. 1904-ben a kolozsvári egyetemen az alkotmányi és kormányzati politika tanszékére kapott kinevezést nyilvános rendes tanárként. 1907–1908 és 1914–1915 között a Jog- és Államtudományi Kar dékánja. 1925-ben nyugdíjba vonult.

 

Fiatal korában lefordította D’Annunzio A gyermek (Bp., 1895.) és Marcel Prévost Lemondás (Bp., 1896.) c. regényét. Műfordításai irodalmi értékük mellett egyéniségének mondén vonásaira vetnek fényt.

 

Az MTA 1905-ben levelező tagjává választotta. Az I. világháború után felelős szerkesztője volt a Kolozsvári Hírlapnak (1919), egy ideig (1923–1925) az Újság című kolozsvári napilapot szerkesztette. Az 1926-27-i ülésszakon Kolozs megye, 1928-tól 1937-ig rövid megszakítással Udvarhely megye szenátora a román parlamentben. 1928-ban a Romániai Magyar Népliga Egyesület elnökévé választják. Az EME jog- és társadalomtudományi szakosztályának elnöke volt.

 

Állambölcsészként ahhoz a liberális politikai irányzathoz tartozott, amelynek Concha Győző előbb kolozsvári, majd pesti professzor volt a legismertebb képviselője. Mint a politika professzora, termékeny publicista és tankönyvíró volt. Szakterülete az államjog, az alkotmányjog, de legjelentősebb a két világháború között kifejtett kisebbségjogi munkássága. Francia és német nyelven is megjelent szakmunkáival e kérdésnek európai viszonylatban is egyik legkiválóbb szakembere lett. A közel 50 évvel halála után kiadott Jogállam és kisebbség c. kötetben megfogalmazza, hogy a kisebbségeket megillető jogok csupán az egyéni jogok szükséges kiegészítései: „A kisebbségi jogok mint egyéni jogok az egyéni (polgári) szabadságot kitevő alapjogoknak kiegészítései, amely alapjogoknak elismerése az »ember és polgárjogainak« 1789-i francia deklarációja óta foglalt helyet rendszeresen az alkotmányokban. Nem mások ezek tehát, mint az egyéni szabadsághoz tartozó bizonyos jogoknak éppen a jogosított nemzetiségre tekintettel való elismerései. Minthogy pedig a nemzetiség kiváltképpen a nyelvben jut kifejezésre, az ún. kisebbségi jogok legtöbbször tulajdonképpen nem egyebek, mint bizonyos alapjogokban (vallásszabadság, tanszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési szabadság) a nemzetiségi nyelv érvényre jutásának biztosításai. Világos, hogy pl. a tanszabadság a kisebbséghez tartozó polgárokra csak akkor áll fenn, ha a saját nyelvén való tanítás és tanulás ily nyelvű iskolák létesítésének és fenntartásának jogát foglalja magában. A kisebbségi jogok ilyenformán egyenesen az emberi minőség elismeréséből folyó jogok, mert a faj, nyelv, vallás elválaszthatatlan sajátsága az egyesnek. Minthogy az egyéni szabadságot biztosító alapjogok az általános emberi minőség, méltóság elismerései, a nemzetiség pedig az emberinek különös kinyomata az egyesben, ennélfogva joggal mondhatjuk, hogy a kisebbségi jogok az emberi különös kinyomatának elismerései, amennyiben ezt az elismerést az egyéni szabadság követeli.” (Jogállam és kisebbség, Buk.–Kv., 1997.)

 

Történelmi és szociológiai tanulmányai sokoldalúságát bizonyítják. Szépirodalmi és ismeretterjesztő közleményeit 1893–1900 között a Fővárosi Lapok, A Hét, Vasárnapi Ujság, Pesti Hírlap, Magyar Hírlap, Hazánk, Nagyvárad és Kolozsvár közölte. Közjogi és politikai cikkei többek között a Budapesti Hírlap, Pester Lloyd, Budapesti Szemle, Athenaeum, Magyar Figyelő, Jogtudományi Közlöny, Erdélyi Szemle hasábjain jelentek meg. Az Ellenzék, Magyar Géniusz, Pásztortűz, Erdélyi Múzeum, Magyar Kisebbség, Keleti Újság munkatársa volt. 1905–1925 között vadászati és vadászjogi közleményeket írt a Vadászlap, Nimród és a marosvásárhelyi Vadászújságba.

 

1939-ben a magyar Miniszterelnökség felkérte, hogy a budapesti kormányzat számára dolgozzon ki tervet Erdély Magyarországon belüli autonómiájára (Tervezet a visszacsatolandó Erdély autonómiájára, 1939.). 1940-ben Corvin-lánc kitüntetésben részesült. 1940–1944 között a magyar Országgyűlés ún. behívott képviselője.

 

Díjak: Corvin-lánc (1940)

 

Tagság: Magyar Tudományos Akadémia (levelező tag, 1905), Erdélyi Irodalmi Társaság (1926), Romániai Magyar Népliga Egyesület (elnök, 1928–1940), Erdélyi Múzeum-Egyesület (jog- és társadalomtudományi szakosztály elnöke)

 

 

Munkái

 

Kötetei

 

A társadalmi forradalom. Az anarchizmus (Bp., 1894.); Tanulmányok az alkotmánypolitika köréből (Bp., 1895.); Parlamenti reform (Bp., 1896); Liberalizmus és szabadkőművesség (Bp., 1899.); A törvényhozó hatalom (Bp., 1899.); A parlamenti tagok szólásszabadságának és sérthetetlenségének határai (Bp., 1899.); Híres asszonyok (Bp., 1900., 1908.); Udvari élet a francia királyok alatt (Bp., 1900.); A magyar államjog alaptanai (Bp., 1901.);  Törvényhatósági önkormányzatunk hatásköre (Bp., 1902.); Híres szerelmesek (Bp., 1902.); Az osztrák alkotmány köréből (Bp., 1903.); Alkotmánytan (Pozsony–Bp., 1903.); Magyar közjog (Pozsony–Bp., 1903.); Közigazgatástan (Pozsony–Bp., 1904.); A modern állam (Bp., 1904.); Az államélet főjelenségei tekintettel a magyar Szent Korona elméletére (Bp., 1904.); A társadalom. A szociológia alapvetői: Comte és Spencer (Kv., 1906.); Az állam tudománya. I. Alkotmánytan (Bp., 1909.); A politika alaptanai (Kv., 1910.); Politika (Bp., 1910.); Magyar alkotmánytan és jogi ismeretek kézikönyve az elemi iskolai tanító- és tanítóképző-intézetek számára (Bp., 1912.); Értekezések a társadalmi tudományok köréből (Bp., 1914.); Jogállam (Bp., 1914.); Constant Benjámin és az alkotmányos állam tana (Bp., 1915.); Széchenyi emlékezete (Kv., 1926.); A kisebbségek nemzetközi védelme a kisebbségi szerződések és a békeszerződések alapján (Berlin, 1928.; németül München ,1928.; franciául Párizs, 1932.); A kisebbségek védelme (Kv., 1930.); A székely vallási és iskolai önkormányzat (Kv., 1932.); Széchenyi István (Kv., 1936.); A Nemzetek Szövetsége és a romániai magyar kisebbség (Lugos, 1940.); A Nemzetek Szövetsége húsz évi működésének mérlege (Kv., 1940.); Erdély nemzetiségi kérdései (Kv., 1943.); Hűtlenségi per országgyűlési beszéd miatt (Kv., 1944.); A jobbágyfelszabadítás egyik lelkes harcosa a reformkorban (Galánthai Balogh Jánosról. Kv., 1945.); Nemzet és állam a reformkorban (Kv., 1946.); Jogállam és kisebbség (posztumusz. Buk.–Kv., 1997.);

 

Gyűjteményes kötetekben

 

Új világ. Pásztortűz, 1921/1., 14–17.; Magyar szövetség. Pásztortűz, 1921/2., 56–60.; Szocializmus és nemzetiség. Pásztortűz, 1921/7., 216–219.; Küzdelem a békéért. Pásztortűz, 1921/10., 330–333.; A magyar szervezkedés. Pásztortűz, 1921/14., 479–475.; Uralkodó irányok, eszmék és jelszavak a társadalmi fejlődésben: I. Abszolutizmus. Pásztortűz, 1921/18., 741–745.; Uralkodó irányok, eszmék és jelszavak a társadalmi fejlődésben: II. Liberalizmus. Pásztortűz, 1921/19., 770–773.; Uralkodó irányok, eszmék és jelszavak a társadalmi fejlődésben: III. Demokrácia. Pásztortűz, 1921/20., 787–791.; Uralkodó irányok, eszmék és jelszavak a társadalmi fejlődésben: IV. Szabadság és egyenlőség. Pásztortűz, 1921/21., 32–36.; Uralkodó irányok, eszmék és jelszavak a társadalmi fejlődésben: V. Nemzetiség. Pásztortűz, 1921/22., 75–81.; Uralkodó irányok, eszmék és jelszavak a társadalmi fejlődésben: VI. Szocializmus. Pásztortűz, 1921/23., 165–175.; Egységesítés. Pásztortűz, 1921/26., 321–328.; Parturiunt. Pásztortűz, 1921/28., 510–512.; Magyarország és a nyugateurópai diplomácia. Pásztortűz, 1921/29., 538–544.; Progresszivizmus. Pásztortűz, 1922/1., 12–18.; Igazi demokrácia. Pásztortűz, 1922/8., 232–238.; A kisebbségek kérdése mint világprobléma. Pásztortűz, 1922/13., 403–409.; Még egyszer az „igazi demokrácia”. Pásztortűz, 1922/13., 412–413.; A szellemi munka újjáépítése. Pásztortűz, 1922/23., 605–509.; Játék a nemzeti kisebbségek jogaival. Ellenzék, 1922. aug. 6.; Tévedések és tévesztések az alkotmányreform körül. Ellenzék, 1922. szept. 10.; A kisebbségi nemzetek védelmének újabb eredményei. Pásztortűz, 1922/43., 514–519.; A kisebbségi nemzetek kérdése és a román közvélemény. Ellenzék, 1922. nov. 5.; Erdély lelke. Ellenzék, 1922. dec. 24.; Az alkotmányreform beterjesztése napján. Ellenzék, 1923. jan. 27.; Bratianu alkotmánya. Ellenzék, 1923. febr. 11.; Szabadság hónapja. Ellenzék, 1923. márc. 4.; Jogfolytonosság. Ellenzék, 1923. márc. 25.; Nemzeterő fenntartás és nemzeterő fejlesztés. Ellenzék, 1923. máj. 20.; Szervezési problémák. Ellenzék, 1923. jún. 3.; Masaryk Garrigue Tamás – Egy államalapító filozófus. Ellenzék, 1923. júl. 29.; Román pártok II. Ellenzék, 1923. szept. 2.; Kisebbségi jogok és azok védelme Romániában. I. közlemény. Magyar Kisebbség, 1925/7., 255–260.Kisebbségi jogok és azok védelme Romániában. II. közlemény. Magyar Kisebbség, 1925/8., 299–303.Kisebbségi jogok és demokrácia. Ellenzék, 1925. ápr. 19.; Bratianutól – Bratianuig. Ellenzék, 1925. ápr. 23.; Kisebbségi jogok és azok védelme Romániában. III. közlemény. Magyar Kisebbség, 1925/9., 337–341.; Mi és Európa. Ellenzék, 1925. máj. 2.; A jogfosztás művészete. Ellenzék, 1925. máj. 7.; Kisebbségi jogok és azok védelme Romániában. IV. közlemény. Magyar Kisebbség, 1925/10., 377–380.; Románia kisebbségi kérdése félszázad előtt. Ellenzék, 1925. máj. 25.; Kisebbségi jogok és azok védelme Romániában. V. közlemény. Magyar Kisebbség, 1925/11., 418–420.; A nagy per, amelynek nem szakad vége – Vita Gyulafehérvár körül. Ellenzék, 1925. jún. 1.; Parlamenti abszolutizmus. Ellenzék, 1925. jún. 8.; A Nemzetek Szövetségének bizalmat kell kelteni a kisebbségekben. Magyar Kisebbség, 1925/20., 759–764.; Az európai nemzeti kisebbségek kongresszusa. Magyar Kisebbség, 1925/21–22., 801–802.; Kisebbségi védelem és asszimiláció. Magyar Kisebbség, 1926/2., 45–80.; A Magyar Párt törvényhozó tagjai. Magyar Kisebbség, 1926/13., 488–494.; A. Senius: Das Minderheitenproblem und das sittliche Recht. Magyar Kisebbség, 1926/24., 937–938.; A szervezeti szabályzat kérdéséhez. Ellenzék, 1927. jan. 10.; Balogh Arthur szenátor beszéde a szenátus f. é. február 9-én tartott ülésében. Magyar Kisebbség, 1927/5., 185–186.; Balogh Arthur felszólalt a szenátusban az elbocsátott magyar tisztviselők és a nyugdíjasok érdekében. Magyar Kisebbség, 1927/12., 463–464.; A kisebbségvédelem nyolc éve. Ellenzék, 1928. jan. 7.; Kétféle mérték. Ellenzék, 1928. febr. 1.; Megoldják a kisebbségi kérdést? Ellenzék, 1928. febr. 17.; A székely nemzet története és alkotmánya. Ellenzék, 1928. ápr. 9.; Új nacionálizmus. Ellenzék, 1928. ápr. 16.; A kisebbségi kérdés megoldásának sarkpontja. Ellenzék, 1928. júl. 23., aug. 2.; Kisebbségi „statutum”? Ellenzék, 1928. okt. 13.; Az erdélyi magyarság tíz éve. Ellenzék, 1928. dec. 26.; A Romániai Magyar Nemzeti Szövetség. Ellenzék, 1929. jan. 14.; Kisebbségek esztendeje? Ellenzék, 1929. márc. 6.; A tizenegyedik húsvét. Ellenzék, 1929. márc. 31.; A bosszúállás politikája. Ellenzék, 1929. jún. 20.; A Nemzetek Szövetsége és a kisebbségek. Ellenzék, 1929. aug. 25.; Beváltott ígéret. Ellenzék, 1929. dec. 1., Világámítások időszaka. Ellenzék, 1929. dec. 19.; Nemzetiségi kérdés és kisebbségi kérdés. Ellenzék, 1929. dec. 25.; Politikai abszurdumok. Ellenzék, 1930. márc. 30.; Egy új román enciklopédia. Magyar Kisebbség, 1930/14., 529–532.; Új román könyv a kisebbségek nemzetközi védelméről. Magyar Kisebbség, 1930/21., 795–798.; Európa nyílt sebe. Ellenzék, 1931. febr. 8.; Kisebbségek kongresszusa. Ellenzék, 1931. aug. 23.; Kisebbségi nemzetnevelés. Pásztortűz, 1931/22., 503–504.; A székely vallási és iskolai önkormányzat. Erdélyi Múzeum, 1931/10–12., 341–354.; Hogyan jöttek létre a kisebbségi szerződések? Ellenzék, 1931. nov. 29.; A Csíkmegyei Magánjavak ügye a Népszövetség előtt. Magyar Kisebbség, 1932/7–8., 203–210.; A Nemzetek Szövetsége kisebbségvédelmi eljárásának bírálata. Magyar Kisebbség, 1923/14.. 419–423.; De Valera. Keleti Ujság, 1932. szept. 29.; A csíkmegyei határőrcsaládok panaszának elintézése a Nemzetek Szövetségének Tanácsa előtt. Magyar Kisebbség, 1932/24., 745–757.; Gróf Apponyi Albert. Magyar Kisebbség, 1933/5., 129–132.; Jelentés a Nemzetek Szövetsége elé terjesztett és általa elintézett panaszokról. Magyar Kisebbség, 1933/14., 402–410.; Mi, idegenek. Keleti Ujság, 1933. nov. 12.; Egy elfeledett genfi határozat. Keleti Ujság, 1934. ápr. 15.; Dupla vagy semmi – A kisebbségvédelem általánosításának kérdéséhez. Ellenzék, 1934. jún. 3.; Az elsimult kormányválság. Keleti Ujság, 1934. jún. 4.; A dualizmus kora. Keleti Ujság, 1934. jún. 25., 28.; Genfi ígéret sorsa. Keleti Ujság, 1934. júl. 9.; Magyarázatok a nacionalizmusról. Ellenzék, 1936. dec. 25.; Még valami a „körlevéél”-hez. Keleti Ujság, 1937. szept. 20.; Püspökszentelés. Keleti Ujság, 1939. febr. 13.; Téves felfogások az új helyzettel kapcsolatban. Magyar Kisebbség, 1939/7–8., 157–159.; Vélemények a ruszin autonómiáról. Magyar Kisebbség, 1939/15., 345–351.; Orvosolja-e az új törvény az állampolgárság körüli bajokat. Magyar Kisebbség, 1929/16., 383–386.; Nyelvhasználat a postai küldemények címzésénél. Keleti Ujság, 1939. aug. 21.; A horvát-szerb megegyezés. Magyar Kisebbség, 1939/21–22., 512–515.; Kisebbség-nemzetiség. Magyar Kisebbség, 1940/7–8., 158–163.; A nemzeti kisebbség védelme a törvényalkotásnál. Magyar Kisebbség, 1940/14., 314–319.; Hogyan lett Franciaország köztársaság 1875-ben? Keleti Ujság, 1940. júl. 19.; Északamerika elnököt választ. Keleti Ujság, 1940. júl. 25.; Megszűnt a Nemzetek Szövetsége. Keleti Ujság, 1940. aug. 4.; Államfők és államférfiak a politikai bíróságok előtt. Keleti Ujság, 1940. aug. 15.; A Nemzetek Szövetsége és a romániai magyar kisebbség. I. közlemény. Magyar Kisebbség, 1940/18., 408–419.; A Nemzetek Szövetsége és a romániai magyar kisebbség. II. közlemény. Magyar Kisebbség, 1940/19., 446–454.; A Csíkmegyei Magánjavak. Keleti Ujság, 1940. dec. 29.;

 

Idegen nyelven

 

Les Droits des Minorités et la Défense de ces Droits en Roumanie (Genève, 1925.); Die Erledigung der Petition der Nachkommen der ehemaligen Grenzwachtregimenter durch den Völkerbundrat (Lugos, 1932.); L’action de la Société des Nations en matière de protection des minorités (Párizs, 1937);

 

Fordítás

 

Gabriele D’Annunzio: A gyermek (Bp., 1895.); Marcel Prévost: Lemondás (Bp., 1896.); Románia új alkotmánya (ford., jegyz. Szeghő Imrével. Kv., 1923.);

 

 

 

Irodalom

 

György Lajos: A Magyar Tudományos Akadémia Erdélyben élő tagjai. Pásztortűz, 1925/22., 477–478. – Hegedüs Nándor: Két erdélyi akadémikus. Keleti Ujság, 1938. dec. 25.