kék madár a népművelés jegyében fogant sajátos színpadi műfaj, mely a népi alkotóerő és szellem gyümölcsöztetésére irányította a közfigyelmet. Elnevezését Maurice Maeterlinck franciául író belga-flamand író A kék madár c. szimbolikus mesedrámájának európai sikere óta viseli. Nálunk az egyetemes emberit a helyi sajátosság tudatos hangsúlyozásával kifejező *művészet megvalósítására a 30-as években a *székely írócsoport tagjai vállalkoztak. Róluk írja Ligeti Ernő, hogy eszményi tervük "a szociális problémák radikális úton való megoldása. […] Vártuk, hogy felszínre hozzák a székely népnek mint kollektívumnak valódi mélységeit […] székely színpadot is vártunk, egy új »kék madár« együttest, amely a székely népköltészet remekeit dramatizáltan elénk hozza és a székely zene és dekoratív *művészet igénybevételével egy modern és mégis népies *forrásokból táplálkozó külön játszóstílust teremt meg."
A ~-kísérletnek már Ferenczy Gyula 1926-ban alakult székelyföldi vándorszíntársulata utat tört, s jellemző az irányzat politikumára és népi gyökereire, hogy az első figyelemre méltó ilyen természetű rendezvény a Kolozsvári Magyar Színház műsorán a parasztpolitikus *Bárdos Péter A gyújtogató c. négyfelvonásos eredeti népszínmű-daljátékához fűződik, amely egy falusi szerelmespár sorsán át eleveníti fel az erdélyi táj múlt század végi népéletét (1932). A sajátos vonulat következő figyelemre méltó drámai alkotása már hivatásos íróé. 1933-ban mutatta be egy műkedvelő csoport Kolozsvárt *Nyírő József Júlia szép leány c. népi drámáját *Keresztes Károly zenéjével. A verses darab három székely balladából összeállított mű, középpontjában a boldogságkeresés motívuma áll, vagyis "a székely kék madár gondolata", ahogy *Szentimrei Jenő fogalmaz az előadásról írott bírálatában.
Jelentős állomás a tordaszentlászlói kőművesmester Györkös Ferenc A szentlászlói vőlegény c. népi játéka (1935): ő falujának lakodalmi szokásaiból kiindulva, eredeti rigmusokat, népdalokat felhasználva írta meg játékát; művét Szabédi László stilizálta. A bemutatóról írt *kritika jellemző a ~ drámaelméleti kérdéseire: "ügyes megjelenítőkészség a valódiság naiv és friss ízével".
A ~ vonulatához tartozó drámapróbálkozások során a népi szemlélet közvéleményt irányító szellemi erővé vált: a hivatásos színházművészet is megújulásának lehetőségét üdvözölte az irányzatban. Az új dramaturgia nyomán új játékstílust próbáltak kialakítani. *Kádár Imre rendezésében, Kós Károly díszleteivel és jelmezterveivel, kalotaszegi környezetben vitték színre Kolozsvárt Kacsóh Pongrác János vitézét (1934). A darabhoz *Dsida Jenő szerzett előjátékot; ugyancsak ő írt bírálatot is az előadásról, és megfogalmazta a ~-dráma lényegét. Ez az *ars poetica semmiképpen sem értelmezhető regionális elzárkózásnak. Az eddig említett színművek is jelezték már, hogy a fő ihlető *forrás a népköltészet, ennek pedig jellemző vonása éppen a sajátos jegyek és a szürrealista módon stilizált általános emberi vonások szintézise. Szép példája ennek *Szentimrei Jenő dramaturgiai tevékenysége: Sirató c. egyfelvonásos komédiája (1930), közreműködése a *Kecseti Kaláka létrejöttében (1934), majd a kalotaszegi népköltészet reprezentatív montázsa: a Csáki bíró lánya c. darab, melyben nemcsak eredeti népszokás, néptánc, népdal kerül előadásra egy meghatározott vidékről való történet keretében, hanem az emberi cselekedetek lelki motivációjának általános törvényszerűsége is feltárul. A darab könyv alakban Kalotaszegi ballada c. alatt jelent meg (Kv. 1936).
A ~ átütő drámai sikerei nyomán a Kolozsvári Magyar Színház föl akarta támasztani a népszínművet, és ennek jeles alkotásait időszerű átdolgozásnak vetette alá. Előadták Szigligeti Cigány c. népszerű darabját jellegzetes erdélyi környezetben és erdélyi népdalokkal. Eredeti bemutatóként 1935-ben színre került *Gaál Alajos gyergyóditrói orvos és lapszerkesztő Dávid Istvánnal közösen szerzett Székely guzsalyos c. népi daljátéka, mely három egyfelvonásosból állt (Egy csepp eszük sincs az uraknak; A levél; Tehetségek előre).
A ~-féle drámairányzat etikumából és esztétikumából nőtt ki *Tamási Áron *művészete. Ember és természet, sorsformáló értelem és ösztön, bölcselet és népi hitvilág társításával a reális és irreális emberi szituációk határeseteit teremtette meg, s ezek egy nemzetiség s az ember önismeretének jelképeivé váltak. Tamási drámái gondoljunk az Énekes madár örök érvényű klasszicitására sajátos népi jellegű irodalmunk és az egyetemes életérzés eggyé olvasztásának már világirodalmi szinten mérhető eredményét jelzik.
A ~-kísérletezés népszerűségét és általános jelentőségét ismerhetjük fel abban is, hogy az napjainkban felújult az iskolai színjátszás, műkedvelés, népi együttesek gyakorlatában. Jellemző példa, hogy Bánffyhunyadon színpadi ballada-feldolgozásokban, az országjáró kovásznai diákok Tamási-bemutatóiban éppen úgy él az erdélyi ~, mint a színházak műsorpolitikájában.
(K. J.)
Szentimrei Jenő: Székely kék madár. Magyar Hírlap, Bp. 1931/283; uő: Erdély színes madara. A *Brassói Lapok 1936. jan. 19-i és 27-i, ill. febr. 2-i száma után újraközli Sablon helyett csillag. 1968. 299312. *Tamási Áron: A székely "kékmadarászokról". *Brassói Lapok 1933. aug. 27.; újraközölve Tiszta beszéd. 1981. 16063.; uő: Kalotaszegi ballada. *Bukaresti Lapok 1936. jan. 13. *Dsida Jenő: A kolozsvári Magyar Színház kapunyitása. *Erdélyi Helikon 1934/9. Kovács László: Csáki bíró lánya. *Pásztortűz 1936/1. Kemény János: Kalotaszeg a színpadon. *Erdélyi Helikon 1936/2. Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kv. 1942. 107. Szász István: A Csáki bíró lánya tündöklése és kálváriája. *Utunk 1969/16.