Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

K. Jakab Antal (Marosvásárhely, 1942. júl. 26.) kritikus. Jakab Antal újságíró fia. A szatmári Kölcsey Gimnáziumban végzett (1959). A Babeş-Bolyai Egyetemen szerzett diplomát magyar nyelv és irodalomból (1964); mindjárt az *Utunkhoz került szerkesztőnek, azóta is itt (ill. 1990-től a Helikonnál) dolgozik. 1968-70 között a *Korunk filozófiai rovatát szerkesztette; párhuzamosan vizsgázik a kolozsvári egyetem filozófia szakán, levelező hallgatóként. A *Korunk antropológia-száma (1971/2) még az ő szerkesztésében készült; ide fordította Heidegger Sein und Zeit c. művének egy fejezetét (Az ittlét elemzéstanának tárgya). 1971-től ismét az *Utunk versszerkesztője; a szerkesztői üzenetekből "Levélváltás" címen a lap legolvasottabb rovatát alakította ki szellemes, kegyetlenül ironikus hangú üzeneteivel, melyek eredeti módon szolgálták az esztétikai nevelést és szórakoztatták az olvasót. 1991-től a Helikon Szöveggyűjtemény c. oldalait szerkeszti, itt a középiskolai magyar irodalomoktatás számára nyújt új szemléletet és megközelítést elősegítő válogatást a klasszikus magyar irodalomból a kezdetektől napjainkig. Esszékötete, A névmás éjszakája (1972) nem csupán "irodalomkritikai kísérleteket" tartalmaz (amint azt az alcíme jelezte), hanem irodalomtörténeti érvényességű telitalálatokat, kitűnően felépített, stilárisan igényes esszéket Szilágyi Domokosról, Páskándi Gézáról, Palocsay Zsigmondról, Bodor Ádámról, Szilágyi Istvánról, Vári Attiláról. Külön fejezetben tárgyalja többnyire egy-egy színházi bemutató (Beckett, Ionesco, Páskándi) kapcsán a modern dráma műfaji kérdéseit. Dialektikus látásmódról tanúskodnak vitacikkei (Földes Lászlóval, Láng Gusztávval az abszurd dráma, ill. *Kocsis István novellái és Palocsay versei kapcsán). Elméleti felkészültsége és szigora különösen jelentőssé teszi ritka kritikusi megszólalásait.

Kötetben meg nem jelent tanulmány (esszé) szintű kritikái: Parmenidész és a lírai világkép (*Utunk 1973/37), Az ihlet másnapján (Király Lászlóról; *Utunk 1977/21), Feltételes csodák földrajza (Vári Attiláról; *Utunk 1977/40). Utószót írt Miller Az utazó halála c. drámájához és Salamon Ernő verseihez (1967).

(K. L.)

Szilágyi Júlia: K. J. A.: A névmás éjszakája. *Utunk 1972/46. Pomogáts Béla: K. J. A.: A névmás éjszakája. Tiszatáj, Szeged 1973/2. Marosi Péter: A kritikus felel. *Utunk 1973/8; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 196-204. Bretter György: Túl a gesztuson. *Igaz Szó 1973/8. Tamás Gáspár Miklós: K. J. A.: A névmás éjszakája. Alföld, Debrecen 1973/9.

K. Jakab Antal (Maros­vá­sár­hely, 1942. júl. 26. – 2007. június 20. Kolozsvár) kri­ti­kus. Jakab Antal újság­író fia. A szat­mári Köl­csey Gim­ná­zi­um­ban vég­zett (1959). A Babeş–Bolyai Egye­te­men szer­zett dip­lo­mát magyar nyelv és iro­da­lom­ból (1964); mind­járt az Utunk­hoz került szer­kesztő­nek, haláláig itt (ill. 1990-​től a Heli­kon­nál) dol­go­zik. 1968–70 között a Korunk filo­zó­fiai rova­tát szer­kesz­tette; pár­hu­za­mo­san vizs­gá­zik a kolozs­vári egye­tem filo­zó­fia sza­kán, leve­lező hall­ga­tó­ként. A Korunk antropológia-​száma (1971/2) még az ő szer­kesz­té­sé­ben készült; ide for­dí­totta Hei­deg­ger Sein und Zeit c. művé­nek egy feje­ze­tét (Az itt­lét elem­zés­ta­ná­nak tár­gya). 1971-​től ismét az Utunk vers­szer­kesztője; a szer­kesztői üzene­tek­ből „Levél­vál­tás” címen a lap leg­ol­va­sot­tabb rova­tát ala­kí­totta ki szel­le­mes, kegyet­le­nül iro­ni­kus hangú üzene­te­i­vel, melyek ere­deti módon szol­gál­ták az esz­té­ti­kai neve­lést és szó­ra­koz­tat­ták az olva­sót. 1991-​től a Heli­kon Szö­veggyűj­te­mény c. olda­lait szer­keszti, itt a közép­is­ko­lai magyar iro­da­lom­ok­ta­tás szá­mára nyújt új szem­lé­le­tet és meg­kö­ze­lí­tést elő­se­gítő válo­ga­tást a klasszi­kus magyar iro­da­lom­ból a kez­de­tektől nap­ja­in­kig. Esszé­kö­tete, A név­más éjsza­kája (1972) nem csu­pán „iro­da­lom­kri­ti­kai kísér­le­te­ket” tar­tal­maz (amint azt az alcíme jelezte), hanem iro­da­lom­tör­té­neti érvé­nyes­ségű teli­ta­lá­la­to­kat, kitűnően fel­épí­tett, sti­lá­ri­san igé­nyes esszé­ket Szi­lá­gyi Domo­kos­ról, Pás­kándi Gézá­ról, Palo­csay Zsig­mond­ról, Bodor Ádám­ról, Szi­lá­gyi Ist­ván­ról, Vári Atti­lá­ról. Külön feje­zet­ben tár­gyalja több­nyire egy-​egy szín­házi bemu­tató (Bec­kett, Ionesco, Pás­kándi) kap­csán a modern dráma műfaji kér­dé­seit. Dia­lek­ti­kus látás­mód­ról tanús­kod­nak vita­cik­kei (Föl­des Lász­ló­val, Láng Gusz­táv­val az abszurd dráma, ill. Kocsis Ist­ván novel­lái és Palo­csay ver­sei kap­csán). Elmé­leti fel­ké­szült­sége és szi­gora külö­nö­sen jelentőssé teszi ritka kri­ti­kusi megszólalásait. Utó­szót írt Mil­ler Az utazó halála c. drá­má­já­hoz és Sala­mon Ernő ver­se­i­hez (1967).

 

Kötet­e: Átmenetek (tanulmányok, kritikák, Miskolc, 1995); A név­más éjsza­kája (esszék, Buk. 1972).

Gyűjteményes kötetekben: Szavak a kimondhatatlanról. In: Lélegzet (szerk. Györe Balázs, Rácz Péter, Tábor Ádám. Bp. 1985.); Ha a kalandot választod. In: Tanulmányok Szilágyi Istvánról. (szerk. Márkus Béla. Debrecen, 2003.); Az emberfejű madár: erdélyi magyar esszéírók 1918–2001. (vál. és bev. Balázs Imre József. Kv. 2007.).

Szerkesztés: Salamon Ernő legszebb versei. (Buk. 1967. vál., bev.); Bodor Ádám: A tanú. (Buk. 1969. bev.); Tomcsa Sándor: A fellázadt pofozógép. (Buk. 1973. vál.); Szilágyi Domokos legszebb versei. (Buk., 1976. vál., bev., jegyz.); Irodalmi Nobel-díj, 1901–1990. (Kv. 1990.); Dsida Jenő: Zarándokút. (sorozatszerk. Vistai András János. Buk. 1995. vál.; újrakiad. Kv. 2007.); Magyar irodalom Ady Endrétől Nagy Lászlóig. (Kv. 1996.); Magyar irodalom Berzsenyitől Mikszáthig. (Kv. 1997.); Magyar irodalom Bánffy Miklóstól Szilágyi Domokosig. (Kv. 1998.); Magyar irodalom a kezdetektől Kisfaludy Sándorig. (Kv. 1999.); Pantheon avagy Képes csarnoka hatvan főembernek (Cseh Gusztáv rézkarcai). (vál. Benkő Samu. Kv. 2002. kísérő szöveg); Libellus pictus azaz Képekkel írott könyvecskéje jeles házaknak (Cseh Gusztáv rézkarcai). (vál. Benkő Samu. Kv. 2002. kísérő szöveg); Odüsszeusztól Ulyssesig. (sorozatszerk. Vistai András János. Kv. 2002. vál., esszék, jegyz.); Irodalmi Nobel-díjasok lexikona, 1901–2002. (Bp. 2003.)

         

Irodalom

Szi­lá­gyi Júlia: K. J. A.: A név­más éjsza­kájaUtunk 1972/46. Pomo­gáts Béla: K. J. A.: A név­más éjsza­kája. Tisza­táj, Sze­ged 1973⁄2. Marosi PéterA kri­ti­kus felelUtunk 1973/8; újra­kö­zölve Világ végén vir­ra­dat. 1980. 196–204. Bret­ter György: Túl a gesz­tu­son. Igaz Szó1973/8. Tamás Gás­pár Mik­lós: K. J. A.: A név­más éjsza­kája. Alföld, Deb­re­cen 1973/9.; Szilágyi István: Búcsú K. Jakab Antaltól. Helikon, 2007/14.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük