Medgyes Lajos emlékezete A papköltő, nyárádszentimrei Medgyes Lajos (Sárosmagyarberkesz, 1817. nov. 17. 1894. márc. 9. Dés), aki a dési Óvárban a parókián vendégül látta Petőfit, levelezett Tompa Mihállyal és Jókaival, költészetének szenvedélyességével a 48-as forradalom dalnoka, a Bach-korszakban a kolozsvári *Fellegvár rabja, majd a közjogi *ellenzék szószólója, neve költészetének úttörő népiességével, szabadságharcos bátorságával és az abszolutizmus alatt meghirdetett magyar-román-szláv békeszózatával vált időt állóvá.
Emléke sokáig feledésbe merült, egy 1853-ban Berde Áron Hetilapjában közölt közleményét Sántha Lajos a Kristóf-emlékkönyvben megemlíti ugyan (1939), de verseire csak a II. világháború feszültségei közepette irányul nagyobb figyelem. A Versekben tündöklő Erdély c. gyűjtemény (1941) nem kevesebb mint hét versét újítja fel (köztük van a Jós-szózat, Rabságom oka, Szózat a magyar hölgyekhez, Erdély sorsa s az az 1860-ban szerzett Békeszózat, mely az adott történelmi helyzetben újra időszerűvé vált néptestvériség-követelményt szólaltatta meg). A gyűjtemény szerkesztője, Szentimrei Jenő, Medgyes Lajos unokaöccse később önéletrajzában így jellemzi a dési rokont: "…ezt a költőt csak agyon lehetett hallgatni a közösügyes Magyarországon."
Ez után az erdélyi írók *48-as Erdély c. antológiája (1943) is közöl Medgyes-verseket. A II. világháborút követő kibontakozás során e versek pódiumra, sajtóba, iskolakönyvekbe kerültek, a Békeszózat megzenésítésére az MNSZ eredményes pályázatot írt ki, s a díjnyertes Chilf Miklós-féle megzenésítés a Dalosszövetség (1946-49) révén vált népszerűvé. Ebben az időben Medgyes Lajos *Népfőiskola néven szabadegyetem is működött Désen.
Felújult ~ az irodalomtörténeti kutatások nyomán is: Gálffy Zoltán doktori értekezésében az OSZK-ban őrzött kéziratos anyagát is feldolgozta, *Dávid Gyula pedig kiderítette, hogy a meggyőződése miatt hivatalos körökben háttérbe szorult költőt 1877-ben az *ellenzéki lelkületű Tolnai Lajos vonta be a Marosvásárhelyen akkor alakult *Kemény Zsigmond Társaság munkakörébe, s helyet nyitott számára a szerkesztésében megjelenő Erdélyi *Figyelő, ill. *Figyelő c. közlönyben.
(B. E.)
Versényi György: M. L. élete. *Erdélyi Múzeum 1896. Előszóként újraközölve: M. L.: Költemények. Brassó 1904. Sántha Lajos: Kolozsvár irodalma a Bach-korszakban 1856-ig. Közli Magyar irodalomtörténet 1939. Emlékkönyv Kristóf György hatvanadik születésnapjára. Kv. 1939. 263. Szentimrei Jenő: Városok, emberek. 1973. 55, 132, 262, 264. A marosvásárhelyi KZST levelesládája. 1973. 11-18, 68, 323. *Dávid Gyula: Tolnai Lajos Marosvásárhelyen. 1974.
ÁVDolg. Kajcsa Jenő: M. L. élete és költészete. Kv. 1958.