Balla Tamás (Magyardécse, 1951. máj. 14.) – mesegyűjtő. A besztercei 2. sz. líceum Fiatal Szívvel Irodalmi Körének tagjaként 1967-ben a Borsszem Péter c. mesével megnyerte a Pionír ifjúsági lap népmesegyűjtési pályázatát, majd két év alatt nagybátyjának, Balla Jánosnak egész mesekészletét lejegyezte. A gyűjtemény Fehér Virág és Fehér Virágszál címmel jelent meg, szerkesztette és az utószót írta Faragó József (1970).
Faragó József: Mesegyűjtő diák. Utunk 1969/50. Mikó Imre: Fehér Virág és Fehér Virágszál. Utuk 1970/52. Gálfalvi György: Üzent Magyardécse. Igaz Szó 1971/5. Kovács Ágnes: Fehér Virág és Fehér Virágszál. Ethnographia, Bp. 1971/3. Keszeg Vilmos: Hogyan tovább, B. T.? Falvak Dolgozó Népe 1978/25.
Balla Tamás (Magyardécse, 1951. máj. 14. – ) – mesegyűjtő. Földműves szülők kisebbik gyermekeként született. Magyardécsén végezte el az első nyolc osztályt, majd Besztercén folytatta tanulmányait. A besztercei 2. sz. líceum Fiatal Szívvel Irodalmi Körének tagja volt, ahol a népköltészeti gyűjtés elméletével és gyakorlatával foglalatoskodott. 1967-ben a Borsszem Péter c. mesével megnyerte a Pionír ifjúsági lap népmesegyűjtési pályázatát. A nyertes mesét szülőfalujában jegyezte le a szünidőben, a mesemondó nagybátyja, a 68 éves Balla János volt. A már-már mesefüzérnek is mondható pályamű olyan monumentálisra sikeredett, hogy a magyar folklórgyűjtés történetében is ritkaságnak számított. A következő két év alatt nagybátyjának egész mesekészletét lejegyezte. A gyűjtemény 1970-ben Fehér Virág és Fehér Virágszál címmel jelent meg, Faragó József szerkesztette, és az utószóban így írt a kötetről és szerzőjéről: „Kiváló új mesegyűjtőt és kiváló új mesemondót avatunk. A kettős ünnep azonban valójában csak egy ünnep: irodalmunk az egyik legszebb népmesegyűjteménnyel gyarapodott.”
Érettségi után, 1970-ben a család döntése az volt, hogy nem mehet egyetemre, mert nem tudnák állni a költségeket, ám a kiadott mesegyűjtemény tiszteletdíjából végül jelentkezhetett irodalom szakra. Kétszeri próbálkozás után sem jutott be az egyetemre, így dolgozni kezdett. 1972 és 1975 között a dési Pékipari Vállalatnál kapott állást, 1975 és 1977 között elektrotechnikát tanult Aranyosgyéresen, majd villanyszerelő lett a besztercei gépgyárban. Később családot alapított, és a bethleni huzalgyár villanytelepén dolgozott technikusként 1998-ig.
Részt vett a helyi közéletben: az RMDSZ magyardécsei szervezetének elnöke és Beszterce-Naszód megye területi szervezetének titkára lett. 2016-ban nyugdíjba vonult. Gyakran jár iskolákba, óvodákba mesét mondani, vagy a falu történetéről beszél a Magyardécsére látogatóknak.
Tagság: a besztercei 2. sz. líceum Fiatal Szívvel Irodalmi Köre
Munkái
Kötetei
Fehér Virág és Fehér Virágszál. Magyardécsei népmesék (Buk., 1970.); A világéneklő madár. Magyardécsei népmesék (Déva, 2013.);