Balogh Ernő (1981 • 2022)

Balogh Ernő (Köröskisjenő, 1882. júl. 24. – 1969. júl. 11., Kolozsvár) – geológiai szakíró. Első iskoláit Nagyszalontán és Debrecenben végezte. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen folytatta, itt előbb muzeológus, majd 1906-tól Szádeczky Gyula mellett tanársegéd lett. Az I. világháborúban négy évet töltött hadifogságban. 1919-től előbb Gyergyószentmiklóson, majd 1920-tól 1940-ig a kolozsvári Marianumban természetrajz-földrajz tanár. 1940-ben kinevezték a kolozsvári tudományegyetem geológiai tanszékének professzorává. 1936-tól 1946-ig az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi szakosztályának titkára, majd Ásvány- és Kőzettani Szakosztályának elnöke, ebben az időben az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke is. 1940-ben a Kolozsvári Tudományegyetem földtani tanszékének vezető tanárává nevezték ki. 1941-ben az Erdély c. honismereti folyóirat szerkesztője volt. 1944 után a Bolyai Tudományegyetem egyik alapító szervezője, majd a geológiai tanszék vezető professzora lett 1959-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Első kéziratban maradt munkája 1904-ből való, első nyomtatott geológiai szakdolgozata, egyben doktori disszertációja 1906-ban jelent meg Kolozsvárt (A Dragán-völgy Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai). A Kolozsvár és Torda környéki bitumenes kőzetekkel foglalkozó munkája hozta meg számára a nemzetközi elismerést (A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes meszek és azok ásványai. Múzeumi Füzetek, Kv., 1911.). Munkásságának első szakaszát a kvarc kristályszerkezetének tanulmányozása, majd a részletesen először általa leírt új kalcium-karbonát formának, a lublinitnak (protokalcitnak) a vizsgálata töltötte ki.

Az 1920-as években figyelme és tevékenysége a barlangkutatás felé fordult. Ő volt az első kutató Erdélyben, aki a barlangok magas tudományos igényű ásvány-kőzettani vizsgálatát szorgalmazta, és ezzel megalapozta azok ásvány- és földtani kutatását. A Nagyváradi Turista Klub kiadásában jelent meg első barlangtani közleménye a meziádi cseppkőbarlangról (A Meziádi barlang térképe. Nv., 1931.), és a barlangkutatás ettől kezdve több mint 20 szakdolgozatának és önálló kötetének témájává, tudományos tevékenységének fővonalává vált. Avatott tollú ismeretterjesztőként több mint 200 eredeti közleményben népszerűsítette szaktudományának eredményeit, teljes irodalmi munkássága közel 300 tanulmányt és cikket, öt középiskolás tankönyvet, számos kéziratban maradt tanulmányt és Cseppkővilág (1969) c. kötetét foglalja magában. Ez utóbbi, legutolsó művében így foglalta össze barlangkutatási munkásságát: „A barlang egészen külön világ. Bizonyos geológiai és tektonikai jelenségeket a legapróbb részletekig sokkal élesebben és tisztábban tár elénk a barlang mint a külső felszín, melynek mozgalmas erői ezeknek jó részét nyomtalanul eltüntetik. A barlangokban az ember valósággal benne jár a földkéregben, melynek anyagát, szerkezetét a falakon jól, pontosan láthatja. Különös, hogy a geológusok általában nemigen használták ki ezeket a természet nyújtotta ideális feltárásokat. Ezen kívül a barlangok sokszor felvilágosítással szolgálnak a régi klímaváltozásokról is.”

Jelentős pedagógus-oktató volt, keze alól lelkes és jól képzett tanítványok százai kerültek ki. Úttörő szerepe volt az erdélyi tájak és a barlangok fényképezésében és annak felhasználásában természettudományi kutatásokhoz. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteletbeli tagja és a Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevéllel kitüntetett rendes tagja volt.

Tagság: Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (tiszteletbeli tag), Magyarhoni Földtani Társulat (tag)

Munkái

Kötetei

A pseudobrookit kristálytani vizsgálata (egyetemi irattárban. Kv., 1904.); A Dragán-völgyi Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai (doktori disszertáció. Kv., 1906.); Nem-egyközös tengelyű kvarcikrek Verespatakról (Kv., 1907.); A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes meszek és azok ásványai (Kv., 1911.); Nem-egyközös tengelyű ikrek általános előfordulása a porfirkvarcok között (Kv., 1914.); Geológia a gimnáziium VIII. osztálya számára (Kv., 1924, 1935.); Vegytan a gimnázium IV. osztálya számára (Kv., 1924, 1937.); A Föld köpenyege, a levegő tüneményei (Kv., 1926.); Vegytan a gimnázium II. és III. osztálya számára (Kv., 1930.); Geológia a gimnázium III. osztálya számára (Kv., 1930.); A meziádi barlang térképe (Nv., 1931.); Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi Szakosztályának története. Az Erdélyi Múzeum Egyesület háromnegyedszázados története (Kv., 1938).; Geológia a gimnázium IV. osztálya számára (Kv., 1939.); A lubinit (protokalcit) és átformálódási termékei. Hegyiliszt (Kv., 1956.); Vegytan és ásványtan a gimnázium III. és IV. osztálya számára (Kv., 1956.); Cseppkő világ (Buk., 1969.);

Gyűjteményes kötetekben

Az anyagok változásainak visszatérő útjai. In: Az Erdélyi Múzeum Egyesület székelyudvarhelyi vándorgyűlésének emlékkönyve (Kv., 1938.); Bitumenes mész és kalcitpszeudomorfózák kősó után. In: Szádeczky Emlékkönyv (Kv., 1938.); A Gyilkostó és sorsa. In: Az Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyószentmiklósi vándorgyűlésének emlékkönyve (Kv., 1940.); Ősemberi maradványok a bánsági hegyvidék két barlangjából. In: Közelmények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából (Kv., 1942.); Szolnok-Doboka megye földje. In: Az Erdélyi Múzeum Egyesület dési vándorgyűlésének emlékkönyve (Kv., 1943.); Problematikus kalcitkristályok a Tecuri barlangból. In: Babes–Bolyai egyetem évkönyve (Kv., 1957.);

A por. Pásztortűz, 1924/14., 135–137.; Kvarc Erdély felsőmediterrán korú gipszeiben. Erdélyi Irodalmi Szemle, 1926/3–4., 352–371.; A világ vége. Pásztortűz, 1926/20., 470–473.; Bodrogi Koch Antal dr. Pásztortűz, 1927/5., 119.; A tél művészete. Pásztortűz, 1928/4., 81–84.; Keresztül a Székelyföldön. Pásztortűz, 1928/20., 464–465.; Mélyfúrás Kolozsváron. Erdélyi Múzeum, 1931/10–12., 13–15.; A meziádi Czárán barlang. Erdélyi Múzeum, 1934/7–12., 40–52.; A komárniki barlang. Erdélyi Múzeum, 1934/1–6., 165–184.; Erdély. Pásztortűz, 1935/1., 7–9.; A meziádi barlang. Pásztortűz, 1935/10–11., 242–245.; Szamosbazár, Csodavár, Galbinária. Pásztortűz, 1935/14., 309–311.; Gyulai havasok. Pásztortűz¸1935/21., 478–480.; A Turdahasadék. Pásztortűz, 1935/23–24., 534–536.; Érchegység. Pásztortűz, 1936/2–3., 30–32.; Vakondország. Pásztortűz, 1936/7., 147–149.; Bors Mihály utolsó útja. Erdély, 1937/1–12., 1-től.; Ha az Olt körül egy kis baj történnék. Erdély, 1937/1–12., 35-től.; Zsombolyok az egyeskői menedékház környékén. Erdély, 1937/1–12., 43-tól.; Főtitkári jelentés az 1936. évről. Erdély, 1937/1–12., 54-től.; Protokalcit, egy új ásvány. Erdélyi Múzeum, 1937/2., 147–155.; A forráskalcit új lelőhelye. Erdélyi Múzeum, 1937/4., 362–366.; A százéves Gyilkostó. Pásztortűz, 1938/1., 29–32.; A nagy kerítés. Pásztortűz, 1938/3., 168
–172.; Adatok a hideg ásványvíz források kalciumkarbonátos lerakódásainak ismeretéhez. Erdélyi Múzeum, 1938/2., 161–167.; Fiatal barlangi medve-maradványok a popováci barlangból. Erdélyi Múzeum, 1938/2., 168–170.; Ahol kétszer köl fel a nap. Pásztortűz, 1938/4., 222–225.; A nyest mint barlangi ragadozó. Erdélyi Múzeum, 1938/3., 244–247.; Újabb adatok a protokalcithoz. Erdélyi Múzeum, 1938/4., 311–315.; A Brassói Turista Egylet tízéves jubilleuma. Erdély, 1938/1–2., 27.; Búcsúbeszéd dr. Páter Béla koporsója felett. Erdély, 1938/7–10., 102–103.; A ponori Búvópatak barlangja. Pásztortűz, 1938/11–12., 606–610.; Új adatok hegyeink eljegesedéséhez és az eljegesedés általános okaihoz. Erdélyi Múzeum, 1939/1., 63–78.; „Vasország” bemutatkozik. Pásztortűz, 1939/1., 42–45.; Mi van benne Vasországban? Pásztortűz, 1939/2., 104–107.; A maroshévízi és tusnádi szénsavas ásványvízforrások lerakódása. Erdélyi Múzeum, 1939/4., 378–384.; A déli csoda. Pásztortűz¸1939/4–5., 223–228.; A Bánsági hegyvidék – a föld alatt. Pásztortűz, 1939/6., 299–303.; Tapogatódzás a Retyezát körül. Pásztortűz¸1939/12., 567–571.; A Bászkapatak megfordulása. Erdélyi Múzeum, 1940/1., 58–76.; Rendellenességek barlangi medve fogakon és csontokon. Erdélyi Múzeum, 1940/2., 158–163.; A Retyezát. Pásztortűz, 1940/2., 96–100.; A bánsági Szarvas-barlang. Erdélyi Múzeum, 1940/3., 248–252.; A Páring és csatlósai. Pásztortűz¸1940/5., 279–283.; A Szebeni havasok. Pásztortűz, 1940/6–7., 330–334.; Az erdélyi hegyek királya. Pásztortűz, 1940/8–9., 397–401.; A Székelyföld kapujában. Pásztortűz, 1940/101., 447–461.; Új adat a nyest életmódjának ismeretéhez. Állattani Közlemények, 1942/3–4., 248–251.; A jádremetei forrástó. Erdély, 1942.; A Rozsálynak egyik érdekessége. Erdély, 1943.;

Idegen nyelven

Kristallzwillinge und andere regelmässige Verwachsungen des Pseudobrookits von Aranyerberg. Verhandlungen u. Mitteil, des Siebenbürg. Vereins für Naturwiss. zu Hermannstadt (Nagyszeben, 1927.); Peștera Comarnicului. Reșița Pitorească, 1934.;

Irodalom

Prof. B. E. Aniversarea a 50 de ani de activitate ştiinţifică şi didactică. Buletinul Universităţilor „V. Babeş” şi „Bolyai”, Ştiinţele naturii, 1957/1-2., 217–224. – Gábor Dénes: Hasznos könyv a föld mélyének szépségeiről. Igazság, 1969. máj. 21. – Lám Irén: B. E. emléke. Előre, 1969. szept. 3. – Dr. Csiky Gábor: B. E. élete és munkássága. Földtani Közlöny, 1972/3-4.; uő.: Balogh Ernő professzor emlékezete. Karszt- és Barlangkutatás, 1972, 9–14.