Balogh Ernő (Köröskisjenő, 1882. júl. 24. – 1969. júl. 11., Kolozsvár) – geológiai szakíró. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte, itt előbb muzeológus, majd 1906-tól Szádeczky Gyula mellett asszisztens. Az I. világháborúban fogságba esett, 1919-től előbb Gyergyószentmiklóson, majd a kolozsvári Marianumban természetrajztanár. 1940-ben kinevezték a kolozsvári tudományegyetem geológiai tanszékének professzorává. 1936-tól 1946-ig az Erdélyi Múzeum Ásvány- és Kőzettani Szakosztályának elnöke, ebben az időben az Erdélyi Kárpát Egyesület elnöke is. 1941-ben az Erdély c. honismereti folyóirat szerkesztője. 1944 után a Bolyai Tudományegyetem egyik alapító szervezője, majd a geológiai tanszék vezető professzora.
Első kéziratban maradt munkája 1904-ből való, első nyomtatott geológiai szakdolgozata, egyben doktori disszertációja 1906-ban jelent meg Kolozsvárt (A Dragán-völgy Kecskés- és Bulzur-patak közötti részének geológiai viszonyai). A Kolozsvár és Torda környéki bitumenes kőzetekkel foglalkozó munkája hozta meg számára a nemzetközi elismerést (A Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes meszek és azok ásványai. Múzeumi Füzetek, Kv. 1911). Munkásságának első szakaszát a kvarc kristályszerkezetének tanulmányozása, majd a részletesen először általa leírt új kalcium-karbonát formának, a lublinitnak (protokalcitnak) a vizsgálata tölti ki. A Nagyváradi Turista Klub kiadásában jelenik meg első barlangtani közleménye a meziádi cseppkőbarlangról (A Meziádi barlang térképe. Nv. 1931), és a barlangkutatás ettől kezdve több mint 20 szakdolgozatának és önálló kötetének témájává, tudományos tevékenységének fővonalává válik. A hazai szpeleológiában ő alapozta meg a magyar nyelvű ásvány- és kőzettani kutatási irányt. Avatott tollú ismeretterjesztőként több mint 200 eredeti közleményben népszerűsítette szaktudományának eredményeit, teljes irodalmi munkássága közel 300 tanulmányt és cikket, öt középiskolás tankönyvet, számos kéziratban maradt tanulmányt és Cseppkővilág (1969) c. kötetét foglalja magában. Jelentős pedagógus-oktató volt, keze alól lelkes és jól képzett tanítványok százai kerültek ki.
(Sz. A.)
Prof. B. E. Aniversarea a 50 de ani de activitate ştiinţifică şi didactică. Buletinul Universităţilor „V. Babeş” şi „Bolyai”. Cluj. Seria: Ştiinţele naturii. 1957. 1-2. 217–224. Gábor Dénes: Hasznos könyv a föld mélyének szépségeiről. Igazság 1969. máj. 21. Lám Irén: B. E. emléke. Előre 1969. szept. 3. Dr. Csiky Gábor: B. E. élete és munkássága. Földtani Közlöny, Bp. 1972/3-4.