Balogh Éva (Mezőcsávás, 1934. dec. 16. – 1976. jan. 2., Kolozsvár) – színésznő, Balogh Dezső húga. Színművészeti tanulmányait a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián végezte 1958-ban, majd négy évig a temesvári Állami Magyar Színház tagja volt. 1961-ben Kolozsvárra szerződött az Állami Magyar Színházhoz, ahol haláláig játszott.
Már tanulmányai alatt felfigyeltek tehetségére. Rendkívüli tragikai adottságai a második világháború utáni színésznemzedék elitjébe emelték. Törékeny alkat, de szenvedélyes lélek volt. Gyakran egyedi, az akkori hagyományoktól eltérő módon elevenítette meg a klasszikus drámai művek hősnőit, de emlékezetesek komikus szerepei is.
Szavalóművészként több önálló szavalóestje volt, főként Ady-műsora volt sikeres 1968–69-ben. Gyakran közreműködött a Korunk Galéria rendezvényein.
1976-ban önként vetett véget életének.
Főbb színpadi szerepei
Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Antigoné (Szophoklész: Antigoné); Nóra (Henrik Ibsen: Nóra); Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő); Riza (Bródy Sándor: A medikus); Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Eszter (Tamási Áron: Énekes madár); Izidóra (Katona József: Bánk bán); Johanna (Bernard Shaw: Szent Johanna); Tana (Barbu Ştefănescu Delavrancea: Fergeteg); Mária (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Kasszandra (Euripidész–Sartre–Illyés Gyula: A trójai nők); Miss Furnival (Paul Shaffer: Játék a sötétben); Elektra (Bornemisza Péter: Magyar Elektra); Irén (Méhes György: Harminchárom névtelen levél); Cucu kisasszony (Mihail Sebastian: Névtelen csillag); Lélektől lélekig (előadóest);
Irodalom
Magyar szníházművészeti lexikon (szerk. Székely György. Bp., 1994.) – Az utolsó fellépés. Korunk, 1976/1–2., 102–103. – Halász Anna: Balogh Éva. In: Színjátszó személyek. A Hét évkönyve, szerk. Kacsir Mária, Bukarest, 1982. 29-30. old. –