Méhes György, családi nevén Nagy Elek (Székelyudvarhely, 1916. máj. 14.) ifjúsági, regény- és színműíró. A kolozsvári Református Kollégiumban végezte a középiskolát (1933), az I. Ferdinand-Egyetemen jogi diplomát szerzett (1938). A *Keleti Újság munkatársa (1938-44), a *Világosság (1944-48), *Falvak Dolgozó Népe (1948-50), *Művelődési Útmutató (1950-52) szerkesztője. A balos-dogmatikus türelmetlenség kiszorította az újságírásból s eltiltotta addigi névhasználatát, mire felvette tanárőse, ~ György (1746-1809) nevét; 1952-től kizárólag írásainak jövedelméből él.
A színészi kozmopolitizmus ellen c. első írását az *Ellenzék közölte (1936). A Pásztortűzben színikritikái, a Hitelben tanulmányai jelentek meg. A tordai harcok idején 1944 őszén az ellenálló mozgalommal kapcsolatba lépve megírta Magyarok és románok c. vezércikkét a *Keleti Újságba, melyben állást foglalt az egymás ellen uszított két nép testvéri jövőjéért. Önéletrajzi jellegű regénye, a Bizalmas jelentés egy fiatalemberről őszintén bemutatja e korszakváltás ellentmondásait s a béke és megértés felé tájékozódó magyar értelmiséget. Az új rendszerben mégis elgáncsolják, mire az ifjúsági irodalomba menekült, s 1956-tól a *Napsugár meseírója lesz. Kiszorítottságára műfordítással is reagál: Caragiale, Slavici, Eusebiu Camilar, Eugen Barbu, Petre Sălcudeanu irodalmi műveit mutatja be a magyar közönségnek. Megkapja a Vasile Alecsandri-díjat s a Pionírtanács elismerését, valamint a Kolozsvári Írók Társasága irodalmi díját.
Eleinte kalandos ifjúsági írásaival köztük a románra és németre is lefordított Szikra Ferkó c. regényével aratott sikert, majd 1961-től sorozatosan feltűnik színjátékaival a kolozsvári, nagyváradi, temesvári és marosvásárhelyi magyar színpadon. Egyfelől az egykorú társadalmi élet visszásságaiba bevilágító vígjátékaival (33 névtelen levél; Duplakanyar; Drága gyermekeim; Az nem igaz, hogy ez igaz), másfelől történelmi groteszkbe öltöztetett drámai szatíráival jelentkezik: a Barbár komédia a népeket megosztó nagyhatalmi politika fortélyait figurázza ki, a Noé bárkája a társadalom hitvány elemeinek túlélésére utal, a Jerikó pedig a személyi kultusz és a diktátor karikatúráját adja, s benne az elégedetlenek forradalma dönt kőfalat. Témáit szívesen fordítja át TV-játékok műfajába is; egy forgatás során (Volt egyszer egy úrlovas) a politikai feszültségek ellenére jelképesen bevonta magyarországi szereplésbe Florin Piersic jeles román színészt. Hét bábjátékát mutatták be (1963-84).
Ti, földi istenek… c. "bizánci capriccio"-ját a budapesti Reflektor Színpad mutatta be (1990), Családom rémtettei c. vidám gyermekregénye a Creangă Könyvkiadónál, önéletrajzi regényének román fordítása Raport confidenţial despre un tînăr c. alatt a Kriterion Könyvkiadónál jelent meg (1991).
Gyermek- és ifjúsági írásai: Verőfény (regény, 1952); Gyöngyharmat Palkó és más mesék (1954); Kárpátok kincse (regény, 1955); Szikra Ferkó (regény, 1956); Gyémántacél (kalandos regény, 1956); Virágvarázsló (mesék, 1957); Világhíres Miklós (1958); Veronka (elbeszélések, 1959); Három fiú meg egy lány (regény, 1960); Az a bizonyos Vitalit ügy (regény, 1961); Utazás Nárittyenbe (vidám mesék, 1962); Kékruhások (regény, 1962); Micsoda társaság (regény, 1966); Győzelmes Gábriel (meseregény, 1967); A kígyószemű toll (mesék, karcolatok, 1968); Tatárok a tengeren (regény, 1971); Ártatlanok bandája (csodálatos történet, 1974); A tizenkét éves felnőtt (ifjúsági regény, 1979); Egy tucat léggömb (mesék, karcolatok, 1983); Murok Matyi kalandjai (mesék, elbeszélések, 1985); Hét kedvenc unoka (regény, 1989).
Regényei: Leleplezem a családomat (Kv. 1972); Kilenc vesszőparipa (Kv. 1976); Orsolya (1977); Bizalmas jelentés egy fiatalemberről (1982); Mindenkinek nehezebb, mint másnak (két kisregény, 1986).
Megjelent színpadi munkái: Négy vidám játék (Asztalos Istvánnal, Méliusz Józseffel, Sütő Andrással közösen, 1959); A mester és tanítvány (színjáték, Mv. 1966); Fele se tréfa (színjáték, Nv. 1968); Noé bárkája (négy színmű, a címadón kívül: Barbár komédia; 33 névtelen levél; Mi férfiak. 1969); A járókelő Ha nincs kilincs (két színjáték, 1970); Mozaik (színjáték, 1970); A zsebrevágott osztály (gyermekszíndarabok, Csíkszereda, 1970); Heten, mint a gonoszok (színjáték, Bp. 1972); Duplakanyar (színművek: a címadón kívül: A nagyenyedi két fűzfa; A peleskei nótárius; Heten, mint a gonoszok, 1976); Felebarátaink (színpadi *riport öt képben, 1977); Szép piros alma (vígjáték egy felvonásban, 1977); Istentelen Ábrahám (vígjáték egy felvonásban, 1979); Az nem igaz, hogy ez igaz (négy színjáték, a címadón kívül: Drága gyermekeim; Egy roppant kényes ügy; Kir Januli. 1984). Jerikó (Színház, Bp. 1983).
(B. E.)
Székely Erzsébet: Felszabadulás utáni gyermekirodalmunk. *Igaz Szó 1956/7; uő. A meseregény néhány kérdése. *Igaz Szó 1956/8. Gálfalvi Zsolt: Vígjáték hétköznapjainkról. *Igaz Szó 1966/12. Oláh Tibor: Barbár komédia. Vörös Zászló 1967/281; uő. Noé bárkája. *Új Élet 1970/1. Balogh Edgár: Színdarab *a hétköznapok emberségéről. *Új Élet 1970/22; uő. Nagy Elek, akkor még zászlósmundérban. *Utunk 1983/18. Marosi Péter: Szkeccsen szkeccs. *Utunk 1970/45. Huszár Sándor: Drágalátos gyermekeim. *A Hét 1976/11. Beke György: Fegyverek után. *Utunk 1979/35. Halász Anna: Egy mosolygó humanista. *A Hét 1981/22. Szőcs István: Az nem igaz, hogy ez igaz. *Előre 1981. okt. 16; uő. Új, még duplább kanyar Marosvásárhelyen. *Előre 1982. ápr. 7. Jánosházy György: Ha van, akkor miért nincs? *Utunk 1984/6.