Debreczeni István (Nagyszalonta, 1887. máj. 18. – 1973. jan. 9., Berettyóújfalu) – irodalomtörténész. Teológiai tanulmányait Debrecenben végezte. Nagyszalontán (1910–25), Szatmáron, majd Temesváron volt ref. lelkész. Nyugalomba vonulása után, a 60-as években Magyarországra költözött és bekapcsolódott az Arany János Összes Művei kritikai kiadásának munkaközösségébe. Irodalomtörténészi munkásságát döntően meghatározta az a körülmény, hogy családját számos szál fűzte a költőhöz. Kutatásai Arany János szalontai vonatkozásainak tisztázására, jellemrajzának pontosabb körvonalazására és az Arany-kultusz történetére irányultak. Arany Jánosról szóló tanulmányokat közölt a nagyváradi Magyar Szóban (1919), a nagykőrösi Arany János Társaság Évkönyveiben (1928), a Nyugatban (1932) és számos romániai magyar napilapban. Szatmári működése idején elnöke volt a Kölcsey Körnek; irodalomtörténeti értékű életrajzi bevezetővel látta el Szombati-Szabó István posztumusz kötetét (Hazajáró lélek, Nv. 1935).
Munkái: A nagyszalontai Arany-Emlékegyesület története. 1882–1912 (Nagyszalonta 1913); A nagyszalontai Arany Múzeum története és katalógusa (Szatmár 1932); Arany János lelkivilága (Tv. 1937); Arany János hétköznapjai (Bp. 1968; az önéletrajzi elemekkel teletűzdelt Bevezető keltezése: Temesvár 1961).
Márki Zoltán bevezetője az Arany János hétköznapjai folytatásos újraközlése elé. A Hét 1973/29.