Derzsi Sándor (Somogyom, 1919. szept. 27. – 1978. jan. 23., Budapest) – költő. Középiskoláit Balázsfalván, Gyulafehérvárott és Brassóban végezte. A kolozsvári tudományegyetem bölcsészeti karán folytatott tanulmányait félbehagyva a Thalia Studió színésztagozatát végezte el. 1933-tól jelennek meg versei a Jóbarát diáklapban. Maga adta ki Szenvedések mámorában c. verseskötetét (Kv. 1942), ebben a Mozaik a szegénységről négysorosokból álló ciklusa kiemelkedő. Verseit közölte a Keleti Újság, Pásztortűz és Erdélyi Helikon, majd az Üdvözlégy szabadság c. versantológia (Kv. 1942). A Márciusi Baráti Kör egyik alapítója, a Március főiskolás lap szerkesztőségének tagja (1943-44), a Termés munkatársa. Depresszióra hajló egyéniség; nyomorúságos gyermekkora, örömtelen ifjúsága fejeződik ki kötött formái közt is érvényesülő ellentétes indulataiban. 1944-45-ben a kolozsvári Világosság munkatársa, rövid ideig a brassói Népi Egység szerkesztőségében dolgozott. 1945 végén Budapestre költözött, ott a Válasz, Nagyvilág, Valóság, Magyar Nemzet munkatársa. Fordításában jelent meg Mihail Sadoveanu A csodálatos erdő c. meséje (Bp. 1956).
Derzsi Sándor (Somogyom, 1919. szept. 27. – 1978. jan. 23., Budapest) – költő. Középiskoláit Balázsfalván, Gyulafehérvárott és Brassóban végezte. A kolozsvári tudományegyetem bölcsészeti karán folytatott tanulmányait félbehagyva a Thalia Studió színésztagozatát végezte el.
1933-tól jelennek meg versei a Jóbarát diáklapban. Maga adta ki Szenvedések mámorában c. verseskötetét (Kv. 1942), ebben a Mozaik a szegénységről négysorosokból álló ciklusa kiemelkedő. Verseit közölte a Keleti Újság, Pásztortűz és Erdélyi Helikon, majd az Üdvözlégy szabadság c. versantológia (Kv. 1942). A Márciusi Baráti Kör egyik alapítója, a Március főiskolás lap szerkesztőségének tagja (1943-44), a Termés munkatársa. Depresszióra hajló egyéniség; nyomorúságos gyermekkora, örömtelen ifjúsága fejeződik ki kötött formái közt is érvényesülő ellentétes indulataiban. 1944-45-ben a kolozsvári Világosság munkatársa, rövid ideig a brassói Népi Egység szerkesztőségében dolgozott.
1945 végén Budapestre költözött, ott a Válasz, Nagyvilág, Valóság, Magyar Nemzet munkatársa (1945–1948). Miután Gábor Andor egyik költeményét nyilvánosan elítélte (1948. jan.), a lapok és folyóiratok verseit nem közölték. Az 1956. évi forradalom alatt az Életünk c. illegális lap szerkesztője (Gáli Józseffel, Obersovszky Gyulával, 1956. okt.–nov.), ezt követően bujkálni kényszerült, a budapesti Róbert Károly körúti Kórház Ideg- és Elmeosztályán kezelték (1957 tavasza), a rendőrség innen hurcolta el és helyezte előzetes letartóztatásba (1958. márc. 6.). Több hónapot töltött a Gyorskocsi utcai börtönben, vizsgálati fogságban, miközben a szakszerű orvosi ellátást megtagadták tőle. A Budapesti Fővárosi Bíróság titkos perben „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” koholt vádjával ötévi börtönbüntetésre ítélte (1958. nov. 22.; az ítélet másodfokon jogerőre emelkedett (1959. febr. 16.; a részleges amnesztia során szabadult: 1960. ápr.). Kiszabadulása után az angyalföldi, a lipótmezei és az intapusztai elmegyógyintézetekben kezelték (1960–1964). Kiszabadulása után mindvégig publikációs tilalom alatt állt. Mikor meghalt, s letették a Farkasréten édesanyja mellé, Sánta Ferenc volt a búcsúztatója. Ő írta-mondta róla: „Derzsi Sándor a lelkiismeret törvénye szerint tette a dolgait.” „Igazul élni az igazságtalan világban? Lehetséges? Igen, lehetséges, mert kell, élni így is kell – vagy megbolondulni. Aki végiggondolja az engedelmességet a legfőbb törvénynek, a daimonnak, a kategorikus imperatívusznak, a lelkiismeretnek való engedelmesség dolgát, és azt könyörtelenül végigcselekszi, annak számolnia kell a hatalom romlottságával, az »elhatározott gazemberek« hatalmával. A kevesek többségi hatalmával.”
Fordításában jelent meg Mihail Sadoveanu A csodálatos erdő c. meséje (Bp. 1956).
Munkái
Szenvedések mámorában (versek, Kolozsvár, 1942). Posztumusz jelent meg Szabadító ének (Versek és politikai írások. Kántor Lajos bev. Bp., 2000) és Testamentum az anyagról. Ezer vers (Kvár, 2004) című kötetei.
Irodalom
Révai Új Lexikon 5. Szekszárd, 1999 – Varga Domokos: „Szerettem volna becsületes lenni”. Derzsi Sándor tragédiája. Kortárs 2001/10. – Beke György: Derzsi Sándor a Népi Egységben. Sajtótörténeti epizód. Nyelvünk és Kultúránk 1997/1. – Derzsi Sándor emlékkönyv (Szerk. Derzsi Ottó, Varga Domokos). Bp., 1998. – Kántor Lajos: Az eltűnt költő. A Szabadító ének c. kötet bevezetője. Bp. 2000 – Beke György: A költő és a krónikás. Derzsi Sándor és Péter Jenő küldetése. Forrás 2002/3. – Szalay Károly: Szókimondó – Ki volt Derzsi Sándor? Demokrata 2010/1