Dóczy Pál István (Körösbánya, 1910. ápr. 21. – 2009. jan. Marosvásárhely) orvosi szakíró. Diplomáját a kolozsvári egyetemen szerezte, ugyanott a belgyógyászati klinikán tanársegéd, majd a marosvásárhelyi OGYI belgyógyászati klinikájának adjunktusa, tanszékvezető professzora (1949), doktor docens (1957), érdemes orvos, 1976 óta konzultáns professzor. Az Orvostudományi Akadémia rendes tagja. Belgyógyászati közleményei a Revista Medicală / Orvosi Szemle, Medicina Internă, Münchener Medizinische Wochenschrift s más hazai és külföldi szakfolyóiratok hasábjain jelennek meg, a vér betegségeiről (fehérvérűség, elégtelen vérképzés, vérszegénység) értekezik. Orvosnevelési és orvosetikai tárgyú írásait közölte a Lupta de Clasă, Korunk, Igaz Szó, A Hét, Forum és TETT.
Belgyógyászati diagnosztika c. tankönyve (Horváth Endrével) s a szerkesztésében megjelent 3 kötetes Belgyógyászat c. jegyzet négy kiadást ért meg (1950–59). Társszerzője a Haranghy László szerkesztésében németül Budapesten megjelent Klinik und pathologische Anatomie der Erytromielosis Leucemica c. monográfiának (1958), a Bukarestben megjelent Hematologia c. vértani monográfiának (1959) és az A. Moga akadémikus szerkesztésében kiadott Medicina internă (1963) c. román tankönyv II. kötetének. A marosvásárhelyi Orvosi Szemle szerkesztőbizottsági tagja (1956–64).
Dóczy Pál István (Körösbánya, 1910. ápr. 21. – 2009. jan. Marosvásárhely) – orvosi szakíró. Diplomáját a kolozsvári egyetemen szerezte, ugyanott a belgyógyászati klinikán tanársegéd, majd a marosvásárhelyi OGYI belgyógyászati klinikájának adjunktusa, tanszékvezető professzora (1949), érdemes orvos, 1976 óta konzultáns professzor. Az Orvostudományi Akadémia rendes tagja. 1995 és 2001 között a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumi tagja volt.
Belgyógyászati közleményei a Revista Medicală / Orvosi Szemle, Medicina Internă, Münchener Medizinische Wochenschrift s más hazai és külföldi szakfolyóiratok hasábjain jelennek meg, a vér betegségeiről (fehérvérűség, elégtelen vérképzés, vérszegénység) értekezik. Orvosnevelési és orvosetikai tárgyú írásait közölte a Lupta de Clasă, Korunk, Igaz Szó, A Hét, Fórum és TETT.
Belgyógyászati diagnosztika c. tankönyve (Horváth Endrével) s a szerkesztésében megjelent 3 kötetes Belgyógyászat c. jegyzet négy kiadást ért meg (1950–59). Társszerzője a Haranghy László szerkesztésében németül Budapesten megjelent Klinik und pathologische Anatomie der Erytromielosis Leucemica c. monográfiának (1958), a Bukarestben megjelent Hematologia c. vértani monográfiának (1959) és az A. Moga akadémikus szerkesztésében kiadott Medicina internă (1963) c. román tankönyv II. kötetének. A marosvásárhelyi Orvosi Szemle szerkesztőbizottsági tagja (1956–64).
2001. december 23-án a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa az intézmény tiszteletbeli professzora oklevéllel tüntette ki a „nagy öregeket”. A megtisztelő címmel járó oklevelet és emlékplakettet a 91 éves Dóczy Pál vehette át elsőnek. 2002. október 31-én az orvosgenerációk képzésében kifejtett sok évtizedes pedagógiai és tudományos munkásságért a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának jutalmában részesítette a 92 éves Dóczy Pál nyugalmazott egyetemi tanárt.
Irodalom
Orvossors – történelmi háttérrel. Máthé Éva beszélgetése dr. Dóczy Pál István professzorral. Székelyföld, 1998/5. –