Erdélyi Ágnes, családi nevén Glatter (Budapest, 1914. máj. 23. 1944. jún. 3., Auschwitz) költő, író. Radnóti Miklós féltestvére. Középiskolai tanulmányait nem tudta befejezni, kézimunkával tartotta fenn magát, majd tisztviselő egy könyvkiadónál. Nagyváradon és Kolozsvárt baloldali értelmiségiek köréhez tartozott, baráti kapcsolat fűzte *Leon Alex festőművészhez. Bukarestben részt vett a *Déri-Deheleanu Gyula szervezte marxista szemináriumon, és tevékenyen bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1944-ben deportálták, a fasiszta terror áldozatául esett. Első írásai a *Brassói Lapok hasábjain és a budapesti Gondolatban jelentek meg. Kisregénye, a Kovácsék a *Brassói Lapok Ajándék regénytárának 1935. január havi füzeteként látott napvilágot; egy nyelvvizsgán elbukott magyar vasutas családjának sodródását mutatja be a gazdasági válság éveiben. Verseskötete: Kórus három hangra (Kunovits András fedőlapjával, Nv. 1935). A bizonytalanság hangján üdvözli menedékét, a Várost Bukaresti strófák c. költeményében (*Korunk 1937/7-8): mint "erdei holló s szélhordta magyar" szól. Utolsó levelét az *Utunk közölte (1975/20).
Korvin Sándor: Néhány fiatal erdélyi prózaíró. *Korunk 1935/11. Mikó Ervin: Kórus három hangra. *Utunk Évkönyv 1969. 86-91; uő: Versek nyomában. *Utunk 1978/19. Robotos Imre: E. Á. emlékezete. *Igaz Szó 1975/5. Virgil Teodorescu: E. Á. emléke. *Utunk 1975/20.