Erdélyi Magyar Írói Rend rövidítve *EMÍR *Berde Mária kezdeményezésére létrejött írói tömörülés: Olosz Lajossal és Tabéry Gézával 1933. máj. 14-én Köröskisjenőn kelt megállapodása nyomán jött létre a "parlagon és felhasználatlanul" heverő szellemi energiák felkarolására, az értékek felmorzsolódásának megakadályozására "a marosvécsi Helikonhoz való tartozás megőrzése" mellett. Az új írói tömörülést a Helikonon belüli eszmei válság hozta létre, amely még jobban elmélyült az ESZC sérelmezett ügyintézése, így a többek között *Berde Máriát, Tabéry Gézát, Olosz Lajost és *Bárd Oszkárt ért méltánytalanságok miatt. A megállapodáshoz a felhívás aláíróinak várakozása ellenére csak Szombati-Szabó István, Károly Sándor, *Bárd Oszkár és *Molter Károly csatlakozott. A felkért írók legnagyobb része (Kemény János, Ligeti Ernő, Nyírő József, Szentimrei Jenő) nem vállalkozott az *EMÍR 1933-ban a marosvécsi helikoni találkozón felolvasott nyilatkozatának elfogadására, amikor ugyanitt már egy új könyvkiadóvállalat megindítását is bejelentették.
Az ~ 1934 és 1936 között 6 művet adott ki (sorrendben Károly Sándor: Láng; Tabéry Géza: Októberi emberek; *Berde Mária: Szentségvivők; Szombati-Szabó István: Hazajáró lélek; *Berde Mária: Tüzes kemence; Tabéry Géza: Fekete ablak). Ezek Nagyváradon és Aradon, részben Magyarországon jelentek meg, lényegében a szerzők költségén. A könyvkiadó vállalkozás állandósításának legnagyobb akadálya a könyvkiadáshoz szükséges tőke hiánya volt, s személyi okok miatt csak rövid ideig tartott a Nyugat könyvkiadóval való közös kiadás is. Egy elkötelezett valóságirodalom szélesebb tömegalapjának kialakításában eredményesebbnek mutatkoztak az ~ "irodalmi szemináriumai", azok a felolvasóestek, amelyeket Nagyváradon, Aradon, Szatmáron, Nagybányán, Lugoson, Nagyszalontán, Marosvásárhelyt, Tordán tartottak, s amelyek az irodalombarát közönség szélesebb tömegeinek érdeklődését vívták ki. Az ~ figyelmeztetett ugyan a történeti Erdélyen kívüli irodalmi erők és egy népes, *szemléletében modernebb olvasóréteg mellőzésére, de a hozzá csatlakozottak területi szétszóródottsága s egy új irodalmi központ kialakítására irányuló kísérletének eredménytelensége miatt nem annyira mozgalmi, mint eszmei jelentőségű: felhívta a figyelmet a helikoni írói közösség és irodalomszervezés belső ellentmondásaira s az erdélyi magyar irodalom differenciálódásának szükségességére.
(D. Gy.)
Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kv. 1942. 157-61. Tabéry Géza: Egy romantikus irodalmi csoportosulás. *Kézirat 1957, közölve Két kor küszöbén, 1970, 301-14. Kovács György: A harmincas évek elején… *Előre 1969. okt. 5. Tóth Sándor: "Vallani és vállalni", avagy vita az írók gyávaságáról. *Korunk 1971/12. Marosi Ildikó: A marosvásárhelyi *Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. 1973. 162-66. Znorovszky Attila: Negyven év távlatából az *EMÍR-ről. Beszélgetés Olosz Lajossal. Könyvtári *Szemle 1973/3. HLev. 1979. I. 389-438.; II. 23-86. s a vonatkozó jegyzetek.