Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Heves Renée (Tasnád, 1902. okt. 11. 1944. jún. 11. után, Auschwitz) író. ~ Ferenc felesége. Rabbicsalád konzervatív előítéleteivel szembeszállva hat elemi osztály elvégzése után önszorgalmával szerezte meg korszerű irodalmi, történelmi és szociológiai műveltségét. 1928-tól egy kolozsvári fűrészmalom alkalmazottja, 1931-től a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetében tevékenykedett és marxista szemináriumot vezetett.

Első írásai a baloldali Új Szóban jelentek meg (193536), majd a *Független Újság és a Nagyváradi *Friss Újság munkatársa. 1938-tól a kolozsvári *Munkás Athenaeum női csoportjának vezetésében vett részt, s írásaival a *Korunk és *Brassói Lapok hasábjain is jelentkezett. Tárgyköre a nőmozgalom, a dolgozó nők szociális helyzete, a nő szerepe a világirodalomban és a politikában. Írt Lorántffy Zsuzsannáról, Petrőczi Kata Szidóniáról, Árva Bethlen Katáról, Varga Katalinról, Teleki Blankáról, Ady asszonyairól, Kaffka Margitról és Bédy-Schwimmer Rózáról, a Temesvárról indult békeharcosról. Miután kommunista férjét 1941-ben letartóztatták és elítélték, irodalmi működése a kistarcsai internálótáborba küldött leveleire korlátozódott. 1944-ben deportálták, a gettóban is szociális munkát végzett. Cikkeiből, leveleiből szemelvényeket jelentetett meg életrajzával együtt a Politikai Könyvkiadó (Heves Ferenc: Heves Renée életútja 1975).

Balogh Edgár: A sárga rózsa útján. *Korunk 1964/5; újraközölve Én tintás esztergapadom. 1967. 9294.

ÁVDolg: Szabó Etelka: H. R. publicisztikai *munkássága. 1968.

Heves Renée (Tasnád, 1902. okt. 11. – 1944. jún. 11. után, Auschwitz) – író. Heves Ferenc felesége. Rabbicsalád konzervatív előítéleteivel szembeszállva hat elemi osztály elvégzése után önszorgalmával szerezte meg korszerű irodalmi, történelmi és szociológiai műveltségét. 1928-tól egy kolozsvári fűrészmalom alkalmazottja, 1931-től a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetében tevékenykedett és marxista szemináriumot vezetett.

Első írásai a baloldali Új Szóban jelentek meg (1935-36), majd a Független Újság és a Nagyváradi Friss Újság munkatársa. 1938-tól a kolozsvári Munkás Athenaeum női csoportjának vezetésében vett részt, s írásaival a Korunk és Brassói Lapok hasábjain is jelentkezett. Tárgyköre a nőmozgalom, a dolgozó nők szociális helyzete, a nő szerepe a világirodalomban és a politikában. Írt Lorántffy Zsuzsannáról, Petrőczi Kata Szidóniáról, Árva Bethlen Katáról, Varga Katalinról, Teleki Blankáról, Ady asszonyairól, Kaffka Margitról és Bédy-Schwimmer Rózáról, a Temesvárról indult békeharcosról. Miután kommunista férjét 1941-ben letartóztatták és elítélték, irodalmi működése a kistarcsai internálótáborba küldött leveleire korlátozódott. 1944-ben deportálták, a gettóban is szociális munkát végzett. Cikkeiből, leveleiből szemelvényeket jelentetett meg életrajzával együtt a Politikai Könyvkiadó (Heves Ferenc: Heves Renée életútja 1975).

 

Irodalom

Balogh Edgár: A sárga rózsa útján. Korunk 1964/5; újraközölve Én tintás esztergapadom. 1967. 92–94.

 

ÁVDolg: Szabó Etelka: H. R. publicisztikai munkássága. 1968.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük