Horváth Sz. István (1991 • 2017)

Horváth Sz. István (Kolozsvár, 1951. nov. 13.) – közíró, színikritikus, műfordító. Középiskolát szülővárosában a 11. számú Középiskolában végzett (1970), orosz–magyar szakos tanári diplomát a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett (1975). Hat évig Désen általános iskolában tanított, 1982-től az Electromecanica Kisipari Szövetkezet műszaki fordítója Kolozsvárt. 1988-ban Magyarországra települt.

Írásait a Művelődés, Utunk, Korunk, Igaz Szó, Echinox, Új Élet közli, az Igazság munkatársa. Érdeklődésének központjában a színház áll. Már főiskolás korában a Stúdió ’51 alapító tagja, szereplője és rendezője. Ahonnan a kritika távol marad… címmel felveti a műkedvelő színjátszás korszerűsítésének kérdéseit (Korunk 1978/10), színészportrékat mutat be A Hét 1982-es Színjátszó személyek c. évkönyvében, a színházi riport művelője. 1980-tól állandó pedagógiai rovata van a Kolozsvári Rádió magyar adásában.

Mikó Imrével és Kicsi Antallal társszerzője a Balázs Ferenc c. monográfiának (1983).

Magyarországra települése után előbb a Köznevelés munkatársa, majd 1990-től a Mai Nap újságírója, ill. a kultúrrovat helyettes szerkesztője. Írásait közli a Új Tükör, Film Színház Muzsika, IPM, Könyvvilág, Élet és Irodalom stb. Alkalmakként a Magyar Rádió és a NapTV műsoraiban könyv- és sajtószemlével volt jelen. 1995–1997 között a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársaként Boszniában, majd Csecsenföldön vezet humanitárius missziót. 1997 óta Kanadában él, ahol előbb alkalmazott nyelvészeti és transzkulturális kommunikációs tanulmányokat folytatott, majd tolmácsként dolgozott. 2004-től saját webdesign és internet marketing vállalkozást vezet.

Vladimir Nabokov A Luzsin-védelem c. regényének magyar fordítója (1990, 2008). Bevezető tanulmányt, ill. utószót írt a Kriterion Kiadónál megjelent Tamás Gáspár-, Maxim Gorkij-, Ivan Bunyin-kötetekhez.

Kanadai évei alatt kizárólag az interneten publikál. A rendszerváltozás után bejárta a világot, leginkább Kanadában tartózkodik. Blogjában írja: „Laktam Kolozsváron (tizenvalahány különböző címen), Désen, Budapesten, Hamiltonban, Toronto egyik elővárosában (Ontario, Kanada), aztán Vancouverben (British Columbia), ismét Hamiltonban, majd Winnipegben. Winnipegen. Kinek mi tetszik. Manitoba. Dolgoztam Désen, Kolozsváron, Budapesten, Bijeljinában (Bosznia), Mahacskalában és Haszavjurtban (Dagesztán), Groznijban (Csecsenföld), és az összes fentebb sorolt kanadai helyszíneken.”

 

Munkái

Balázs Ferenc (Mikó Imrével és Kicsi Antallal. Buk., 1983);

Gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban

Kötőjelesen életfogytiglan. Művelődés 2015/7;

Fordítás

Vladimir Nabokov: Végzetes végjáték (Bp.—Pozsony, 1990); Vladimir Nabokov: A Luzsin-védelem (Bp., 1990; 2008)

Szerkesztés

Tamás Gáspár: Elkésett bölcsődal (előszó. Buk., 1986)

 

Irodalom

Jean St’ay: Szigorúan titkos Almásy-kör. Főtér.ro, 2015. máj. 25.