hóstáti kutatás nyelvészeti, néprajzi, társadalomrajzi és helytörténeti munkálat a Hóstátban, Kolozsvár keleti, északkeleti és nyugati hagyományos mezőgazdasági és kertészeti övezetében. A kutatott terület nevének eredete a középfelnémet Hochstadt ‘felsőváros’.
A mai hóstátiak ősei a XVIXVII. századi háborús időkben húzódtak a Székelyföldről, Kalotaszegről, a Szilágyságból, a *Szamos mentéről és a Mezőségről a középkori városfalak tövébe, sőt a hagyomány szerint Bocskai István fejedelem hajdúkat is telepített közéjük. Szőlő- és földműveléssel, marhatenyésztéssel és fuvarozással foglalkoztak. Életmódjuk és foglalkozásuk fokozatosan a városi piachoz igazodott, ma már elsősorban mint híres zöldségtermesztők ismeretesek. Noha a XVIIIXIX. században is újabb bevándorlókkal gyarapodtak, oly egységes és sajátos kultúrát alakítottak ki, hogy joggal tekinthetők a *romániai magyar nemzetiség egyik kicsiny, de önálló néprajzi csoportjának. Hagyományaikat félvárosi mivoltuk ellenére is sokáig megőrizték; ennek egyik külső jeléhez, a földész viselethez az idősebb nemzedékek még ma is ragaszkodnak és erről könnyen felismerhetők.
A kutatókat elsősorban múltjuk, foglalkozásaik és szokásaik érdekelték. Jakab Elek várostörténész Kolozsvár múltjában játszott szerepüket tárta fel (1888), Lindner Gusztáv sok évszázados temetkezési egyesületeiket mutatta be (1894), *Németh Sándor egységes népcsoportként tanulmányozta őket (1899). Elmélyültebb és részletekbe menő kutatás indult a két világháború között. *Vásárhelyi János Hóstáti lakodalom címmel ad életképet a kolozsvári földészek esküvőjéről (Kv. 1933), Balassa Iván Az a-zás a kolozsvári Hóstát nyelvében c. munkájában (Kv. 1942) sajátos nyelvészeti adatokat közöl, Sándor Gábor pedig A kolozsvári Hóstát emberi erővel végzett teherhordási módjai és eszközei (Kv. 1942), majd A hóstátiak szénavontatása (Kv. 1944) c. könyvében a termelési módnak megfelelő leleményes szokások és eszközök kialakulását rajzolja meg. Egyidejűleg *K. Kovács László A kolozsvári hóstátiak temetkezése c. munkájában (Kv. 1944) a még 1587-ben alakult és szakadatlanul fennálló Kolozsvár-hídelvei Református Földész Kalandos Temetkezési Társulat s a többi hóstáti "kalandos társulat" kisközösségi szokásrendjét mutatja be.
A szocialista korszak nagymérvű építkezése, ipartelepítése és városrendezése következtében Kolozsvár mezőgazdasági és kertészeti övezeteinek hagyományos földész életformája bomlásnak indult, s ez új feladatok elé állította a ~ új művelőit. A 70-es évtized végén egy fiatal kutatókból álló kolozsvári munkaközösség fogott hozzá a bekövetkezett változások felméréséhez, a mai Hóstát nép- és társadalomrajzi monográfiájának összeállítását tűzve maga elé. Eredményeiket figyelemmel kíséri az *Igazság és az Ifjúmunkás. *Egri László Kik a hóstátiak? c. alatt (*Korunk Évkönyv 1979) körvonalazza a mai tárgykört, *Pillich László pedig Előzetes megközelítések egy Hóstát-monográfiához c. írásával már részletet közöl egy hosszabb tanulmányból, amely Jungbert Béla, *Salamon Anikó és *Vetési László közreműködésével készült (*Korunk 1979/6); újabb feldolgozásai Hóstáti család, hóstáti közösség (TETT 1980/3) és Egy hóstáti nemzetség családszerkezeti vizsgálata (*Korunk Évkönyv 1982) címmel a korszerű ~ előrehaladását igazolják.
Hóstáti felvételek címmel 1982 májusában a *Korunk Galéria Feleki Károly fényképeit mutatta be a hóstáti földészek tegnapi és mai életpillanatairól.
(F. J.)
Lindner Gusztáv: A kolozsvári Kalandos-társulat. *Erdélyi Múzeum 1894/11. *Németh Sándor: A kolozsvári hóstátiak. Közli Erdély népei II. 1899. 2325. Dr. Kós Károly: Népélet és néphagyomány. 1972. 20407. *Egri László: Kik a hóstátiak? *Korunk Évkönyv 1979. 6774.
ÁVDolg: Kuszálik Piroska: A kolozsvári Hóstát zöldségtermesztőinek szakszókincse. 1968.