Jakabffy Elemér (Lugos, 1881. máj. 17. 1963. máj. 19. Szatmár) nemzetiségpolitikus, közíró, helytörténész. Tanulmányait a lugosi gimnáziumban, majd a budapesti egyetemen végezte, ahol jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Ügyvédként dolgozott szülővárosában, nemzeti szabadelvű párti programmal a németbogsáni választókerület országgyűlési képviselője volt (191018). Az I. világháború után a romániai magyar közéletben fejtett ki széles körű tevékenységet.
Éveken keresztül az *OMP bánsági tagozatának elnöke, tagja az országos vezetőségnek. Legjobb munkatársaival, Spectatorral, Balogh Artúrral, Szentimrei Jenővel, Bitay Árpáddal, Hegedűs Nándorral, Paál Árpáddal és a melléje felzárkózó fiatalokkal, Asztalos Sándorral, Mikó Imrével, Takáts Lajossal az *OMP reformszárnyának képviselője. Hevesen visszautasította az antiszemitizmust, a fajelméletet és erőszakos asszimilációt, a fasizmust és háborút, s így nemegyszer közös arcvonalra került a MADOSZ és a munkásmozgalom irányvonalával, például amikor a spanyol polgárháború idején a baszkok és katalánok mellett kiállt, helytelenítette Mussolini szlávellenes kijelentéseit vagy szembefordult a bánsági Gauleiterrel. Hirdette a román néppel való barátságot s a nacionalista sajtó támadásainak visszaverése során Nicolae Iorga, Petru Groza, Victor Cheresteşiu, C. Rădulescu-Motru, Nicolae Titulescu, Teodorescu-Branişte, Silviu Dragomir, Victor Iamandi írásainak elvi állásfoglalásaira, nyilatkozataira támaszkodik. 1928-ban Háromszék, majd két cikluson át Szatmár megye képviselője a román parlamentben; 19401944 között a Romániai Magyar Népközösség Elnöki Tanácsának tagja.
Életének jelentős alkotása a *Magyar Kisebbség c. folyóirat, melyet 1922-ben alapít Sulyok Istvánnal és Willer Józseffel (a "lugosi triumvirátus"). Sulyok kiválása után 1939-ben Willerrel együtt szerkeszti tovább a lapot, egészen annak 1942-ben történt megszüntetéséig. 1923-tól kiadja a lap *Glasul Minorităţilor c. testvér-folyóiratát, mely 1926-tól német és francia szövegeket is közölt. Különlenyomatait Bánsági és Erdélyországi Füzetek, majd *Délerdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek címmel szociológiai és politikai, ill. *művelődés– és helytörténeti sorozatként jelentette meg.
Mint nemzetiségpolitikus a *romániai magyarság képviseletében több ízben részt vett a genfi nemzetközi népkisebbségi konferenciákon, békés megoldást keresve az olasz és német fasiszta háborús törekvésekkel szemben; mint lapszerkesztő a romániai magyar szociográfiai és szociológiai kutatás előmozdítója, a kisebbség- vagy nemzetiségtudomány szervezője, a történelmi hagyományok és a helytörténet ápolója. 1949-ben Hátszegen írt, kéziratban maradt kétkötetnyi önéletírásával gazdagította az erdélyi emlékiratirodalom örökségét.
Önálló kötetben megjelent fontosabb munkái: A románok hazánkban és a Román Királyságban (kultúr- és szociálpolitikai tanulmány, Bp. 1918); Régi krassóiak (Lugos 1919); Napló az 1918. évi forradalom eseményeiről (Lugos 1920); Emlékirat a lugosi magyarság sérelmeiről (Lugos 1921); Erdély statisztikája (Lugos 1923); Tibiscum (Lugos 1924); Az 179091-iki magyar országgyűlés előzményei Krassó vármegyében (Lugos 1925); Az 1848. év eseményei Krassó vármegyében (Lugos 1928); Adatok a románság történetéhez a magyar uralom alatt (Lugos 1931); A bánsági magyarság húsz éve Romániában (Páll Györggyel közösen, Bp. 1939); Kérelmek, határozatok, tervek, javaslatok és törvényes intézkedések az erdélyi nemzetiségi kérdések megoldására másfél évszázad alatt (Lugos 1940); A Bánság magyar társadalmának kialakulása a XIX. század folyamán (Lugos 1940); Krassó-Szörény vármegye története különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre (Lugos 1940).
Írói álnevei: Cseresnyés Iván, Hagepian.
(Sz. J.)
Balogh Edgár: Figyelemre méltó örökség. *Korunk 1969/10; uő: Kettős örökség erkölcse. *Korunk 1972/10. Mindkettő újraközölve Lugosi örökség c. alatt Mesterek és kortársak, 1974. 47279. Mikó Imre: J. E. és a Magyar Kisebbség. *Korunk 1973/8; újraközölve Változatok egy témára, 1981. 14864. Szekernyés János: Egy visszaemlékezés olvasása közben. J. E. hagyatéka. *Művelődés 1981/6.