Kiss András (Facsád, 1922. okt. 5.) jogtörténész, *levéltári szakíró. ~ Mária Gyöngy apja. Középiskolai tanulmányait Lugoson és Temesvárt kezdte, a kolozsvári Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziumában érettségizett (1942). Jogtudományi oklevelet a Bolyai Tudományegyetemen szerzett (1946). A *Móricz Zsigmond Kollégium alapító tagja. Szövetkezeti tisztviselő, ügyvédjelölt, egyetemi tanársegéd, 1949-től a Kolozsvári Állami *Levéltár munkatársa nyugdíjazásáig (1983). 1990-től az újraalakult EME főtitkára.
Első írását A magyar diák együtt akar küzdeni román és zsidó kartársaival c. alatt a *Világosság közölte (1945). *Levéltári és jogtörténeti munkákon kívül elsősorban várostörténettel foglalkozik, több monografikus tanulmánya történelmi és tudományos személyiségekről szól. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár történész-szaklektora.
A *levéltártan köréből első tanulmányát az 1957-es Kelemen-emlékkönyv közölte Kolozsvár *levéltára rendjének fejlődéséről a XVI-XVIII. században; a NyIrK 1959-es összevont számában jelent meg egy másik tanulmánya a besztercei városi *levéltár régi magyar nyelvű iratairól. A Revista Arhivelor hasábjain az államosított bankok *levéltári anyagáról (1961), az erdélyi úriszékről (1969), régi *levéltári leltárakról (1978) ír. Tanulmányai jelennek meg továbbá a *levéltár-típusokról (Ştefan Meteş la 85 ani. Kv. 1977), az erdélyi hiteleshelyek sajátosságairól (In memoriam Ion Mărcuş. 1979). Szerzőtársa a Bibliografia arhivisticii româneşti (1969), valamint az Îndrumător în Arhivele Statului Judeţul Cluj. I-II. (1979-85) c. köteteknek.
*Kelemen Lajos nyomdokain számos adatot közöl Kolozsvár műemlékeiről és lakóinak belső életéről, így az Igazságban a hóstáti Kalandos Társaságról, a régi és új Kétvízközről (1968), az *Új Életben a jelvényes aranymíves házról, a Házsongárdi Temetőről (1972), az *Utunkban a régi farsangolásról (1974) s *A Hétben a kolozsvári Várostoronyról (1974). Kiemelkedik helytörténeti tanulmánya a Vitéz Mihály korabeli Zilahról (a Mihai Viteazul şi Sălajul c. kötetben, Zilah, 1976) és Ótorda és Újtorda régi kapcsolatairól a tordai múzeum Potaissa c. gyűjteményes kötetében (Torda 1978).
Személyiségrajzi érdeklődésének eredménye ismeretlen Kölcsey-kéziratok közlése (Irodalomtörténet, Bp. 1959), több cikke *Kelemen Lajosról (*Utunk 1978/43, 44), tanulmánya a történetíró Gheorghe Şincairól (a Művelődéstörténeti tanulmányok 1979-es kötetében). Sokat foglalkozott Varga Katalinnal, a mócok nagyasszonyával: közzétette 1847-ben kelt "tulajdon kezivel tett" életleírását (Korunk 1957/12), majd "panaszos versei"-t (*Utunk 1977/35), végül kötetben tette hozzáférhetővé perének anyagát. Közölte Bethlen Gábornak a kolozsvári mesteremberekhez intézett utasításait (*Utunk 1980/38). Jakó Zsigmond scriptoriuma c. írásával (*A Hét 1986/37) köszöntötte a 70 éves történettudóst.
Kötetei: Dicţionar juridic român-maghiar. Magyar-román jogi szótár (Hegedűs Sándorral és Nemes Istvánnal, 1978); Varga Katalin pere (1979. A könyv Livia Someşfăleanu készítette román fordítása kéziratban maradt); Dino Compagni krónikája korának eseményeiről. Fordította, bevezette, jegyzeteit írta K. A. (1989); Történeti és *levéltári tanulmányainak gyűjteményes kötete sajtó alatt.
(Cs. E.)
Csetri Elek: "Ki légyen az a Varga Katalin…?" *A Hét 1979/49. Demény Lajos: Tradiţii de luptă comună româno-maghiară. Era Socialista 1980/4. Nagy Géza: Varga Katalin pere. Könyvtár 1980/1. Miskolczy Ambrus: Varga Katalin pere. Századok, Bp. 1981/2. Imreh István: A *levéltáros történész köszöntése. *Utunk 1982/41. Páll Árpád: Történészek műhelyében. K. A.-nál. Beszélgetés a testvériségről. *Új Élet 1983/3; uő. Múltbeli tanulság, jelenkori parancs. Beszélgetés K. A.-sal Varga Katalin példamutatásáról. Harangszó a mélyből. Bp. 1991. 219-222.
Első írását A magyar diák együtt akar küzdeni román és zsidó kartársaival c. alatt a Világosság közölte (1945). Levéltári és jogtörténeti munkákon kívül elsősorban várostörténettel foglalkozik, több monografikus tanulmánya történelmi és tudományos személyiségekről szól. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár történész-szaklektora.
A levéltártan köréből első tanulmányát az 1957-es Kelemen-emlékkönyv közölte Kolozsvár levéltára rendjének fejlődéséről a XVI–XVIII. században; a NyIrK 1959-es összevont számában jelent meg egy másik tanulmánya a besztercei városi levéltár régi magyar nyelvű iratairól. A Revista Arhivelor hasábjain az államosított bankok levéltári anyagáról (1961), az erdélyi úriszékről (1969), régi levéltári leltárakról (1978) ír. Tanulmányai jelennek meg továbbá a levéltár-típusokról (Ştefan Meteş la 85 ani. Kv. 1977), az erdélyi hiteleshelyek sajátosságairól (In memoriam Ion Mărcuş. 1979). Szerzőtársa a Bibliografia arhivisticii româneşti (1969), valamint az Îndrumător în Arhivele Statului Judeţul Cluj. I-II. (1979–85) c. köteteknek.
Kelemen Lajos nyomdokain számos adatot közöl Kolozsvár műemlékeiről és lakóinak belső életéről, így az Igazságban a hóstáti Kalandos Társaságról, a régi és új Kétvízközről (1968), az Új Életben a jelvényes aranymíves házról, a Házsongárdi Temetőről (1972), az Utunkban a régi farsangolásról (1974) s A Hétben a kolozsvári Várostoronyról (1974). Kiemelkedik helytörténeti tanulmánya a Vitéz Mihály korabeli Zilahról (a Mihai Viteazul şi Sălajul c. kötetben, Zilah, 1976) és Ótorda és Újtorda régi kapcsolatairól a tordai múzeum Potaissa c. gyűjteményes kötetében (Torda 1978).
Személyiségrajzi érdeklődésének eredménye ismeretlen Kölcsey-kéziratok közlése (Irodalomtörténet, Bp. 1959), több cikke Kelemen Lajosról (Utunk 1978/43, 44), tanulmánya a történetíró Gheorghe Şincairól (a Művelődéstörténeti tanulmányok 1979-es kötetében). Sokat foglalkozott Varga Katalinnal, a mócok nagyasszonyával: közzétette 1847-ben kelt „tulajdon kezivel tett” életleírását (Korunk 1957/12), majd „panaszos versei”-t (Utunk 1977/35), végül kötetben tette hozzáférhetővé perének anyagát. Közölte Bethlen Gábornak a kolozsvári mesteremberekhez intézett utasításait (Utunk 1980/38). Jakó Zsigmond scriptoriuma c. írásával (A Hét 1986/37) köszöntötte a 70 éves történettudóst.
Önálló kötetei
Dicţionar juridic român–maghiar. Magyar–román jogi szótár (Hegedűs Sándorral és Nemes Istvánnal. Buk. 1978); Varga Katalin pere (Buk., 1979. A könyv Livia Someşfăleanu készítette román fordítása kéziratban maradt); Dino Compagni krónikája korának eseményeiről (ford., bev., jegyz. Buk., 1989); Források és értelmezések (Buk. 1994); Más források – más értelmezések (Mvh. 2003)
Gyűjteményes kötetekben
Emlékezés Kossuth Lajosra Erdélyben 1994-ben (Kv. 1994); A kolozsvári városi könyvek. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára (szerk. Kovács András, Sipos Gábor és Tonk Sándor. Kv. 1996); Ante Claram Bóci. In: Művelődési törekvések a korai újkorban (szerk. Balázs Mihály et. al. Szeged, 1997); Kiadatlan erdélyi országgyűlési emlékek az ország romlásának idejéből. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv (szerk. Tusor Péter. Bp. 1998); Kolozsvár településrendszere a XVI. században: fertályok, tizedek. In: Kolozsvár 1000 éve (szerk. Dáné Tibor Kálmán et. al. Kv. 2001); Aranyosszéki adalékok Erdély jogtörténetéhez. In: Studii de istorie modernă a Transilvaniei (szerk. Pál Judit, Rüsz Fogarasi Enikő. Kv. 2002); Debrecen és Kolozsvár közötti szálak a XVI. század második felében. In: Thesaurus solemnis (szerk. Kujbusné Mecsei Éva. Debrecen, 2002); Kolozsvár város önkormányzati fejlődése az 1458-as „unióig” és kiteljesedése az 1568-as királyi ítélettel. In: Évek az ezerszázból (szerk. Dávid Gyula, Veress Zoltán. Stockholm, 2002); Ifj. Heltai Gáspár kolozsvári nótárius másolati könyve. In: In honorem Gernot Nussbächer (szerk. Daniel Nazare et. al. Brassó, 2004); Bocskai és a kolozsvári hóstátiak. In: „Nincsen nekönk több hazánk ennél…” (szerk. Barta János, Papp Klára. Bp. 2004); A tetemrehívás továbbélése a 16-17. századi Kolozsváron. In: Áldás és átok, csoda és boszorkányság (szerk. Pócs Éva. Bp. 2004); Kölcsey Ferenc nótáriusi fogalmazványai. In: Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára (szerk. Pál Judit, Sipos Gábor. Kv. 2004); Az 1405-ös városi kiváltságok szerepe Kolozsvár történetében. In: Oraşe şi orăşeni (szerk. Ionuţ Costea. Kv. 2006); Az erdélyi vallásszabadság Aranyosszék mindennapjaiban a XVII. század második felében. In: Emlékkönyv Benkő Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára (Kv. 2008); Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának kialakulása és története. In: Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei (szerk. Sipos Gábor. Kv. 2009); Mátyás király Kolozsvár részére kibocsátott okleveleinek szerepe a város továbbfejlődésében. In: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára (szerk. Pál Judit, Sipos Gábor, Kv. 2010)
Források és adatok a kolozsvári cigányok XVI–XIX. századi történetéhez. Korunk, 1990/7; Az alapozó emlékezete. Herepei János születésének 100. évfordulójára. Korunk, 1991/9; Átalakulás – közösségi intézményrendszer. Korunk, 1991/10; Intézményi örökségünk. Korunk, 1992/4; A Ius Ligatum Erdélyben… és az elévülés. Korunk, 1992/9; Mi sérti az önérzetet? Ştefan cel Mare oklevele Mátyás királlyal való hűbéri viszonyáról. Korunk, 1993/4; A történeti források vonzásában. Korunk, 1996/8; Lapozó. Kolozsvár történeti forrásainak egyes olvasatairól és buktatóiról. Korunk, 1999/12.
Fordítások
Jakó Zsigmond: Philobiblon Transilvan (ford. Livia Bacâruval. Buk. 1977)
Szerkesztés
Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. 5–14. köt. (lekt. Bp.–Buk.–Kv. 1993–2014); A magyarországi boszorkányság forrásai 3. köt. (szerk. Pál-Antal Sándorral. Bp. 1997); Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák (vál., bev., jegyz. Buk. 1998); Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára (szerk. Kovács Kiss Gyönggyel, Pozsony Ferenccel. Kv. 1999); Szatmár Vármegye Levéltára 1402–1919 (összeáll. másokkal. Nyíregyháza–Kv. 2002)
(Cs. E.)
Irodalom
Csetri Elek: „Ki légyen az a Varga Katalin…?” A Hét 1979/49. – Demény Lajos: Tradiţii de luptă comună româno-maghiară. Era Socialista 1980/4. – Nagy Géza: Varga Katalin pere. Könyvtár 1980/1. – Miskolczy Ambrus: Varga Katalin pere. Századok, Bp. 1981/2. – Imreh István: A levéltáros történész köszöntése. Utunk 1982/41. – Páll Árpád: Történészek műhelyében. K. A.-nál. Beszélgetés a testvériségről. Új Élet 1983/3; uő. Múltbeli tanulság, jelenkori parancs. Beszélgetés K. A.-sal Varga Katalin példamutatásáról. Harangszó a mélyből. Bp. 1991. 219–222. – István Mihály: Olvasmányos történelem. Látó, 1996/5. – Tóth R. Éva: Tiszteletre méltó munkásság. Látó, 2004/12. Sas Péter: „Egy emberből az marad meg, ami az emberek emlékezetében róla megmarad”Interjú a 90 éves K. A. nyugalmazott főlevéltárossal. Művelődés 2012/11, 12, 2013/1.