László Endre (Sepsiszentgyörgy, 1914. okt. 30. 1964. febr. 15. Kolozsvár) jogi szakíró, turisztikai író. ~ Ferenc (1873-1925) fia, ~ Ferenc, Kálmán és Zoltán testvére. A Székely Mikó Kollégiumban érettségizett (1931). Újságírói pályára lépett, az *Ellenzék riportere (1932-37), s mint joghallgató a Székelyek Kolozsvári Társasága főiskolás szakosztályának elnöke, majd a társaság alelnöke (1936). Brassóban ügyvédgyakornok (1937-40), Kolozsvárt jogtudományi doktorátust szerzett (1944). Mint a kolozsvári polgármesteri hivatal aljegyzője 1944 októberében az antifasiszta ellenállást támogatva 3000 SAS-behívó megsemmisítését vállalta. A Bolyai Tudományegyetemen tisztviselő, a jogtudományi karon (1946-64) megbízott előadó.
Mint riporter a turisztikai irodalom művelője.
Az egyetem kiadásában jelent meg Tételjogi gyakorlatok román nyelven c. jegyzete (Kv. 1948). Kéziratban maradt Beszélő kövek c. munkája, melyben történeteket és mendemondákat mutat be Kolozs tartomány kirándulóhelyeiről.
(Cs. P.)
Balogh Edgár: Szolgálatban. *Emlékirat 1935-1944. 1978. 353.
Mint riporter a turisztikai irodalom művelője.
Kéziratban maradt Beszélő kövek c. munkája, melyben történeteket és mendemondákat mutat be Kolozs tartomány kirándulóhelyeiről.
(Cs. P.)
Önálló műve
Tételjogi gyakorlatok román nyelven c. jegyzete (Kv. 1948).
Irodalom
Balogh Edgár: Szolgálatban. Emlékirat 1935–1944. 1978. 353.