Magyar Autonóm Tartomány a román Nagy Nemzetgyűlésen 1952. szept. 24-25-én elfogadott alkotmány alapján 1953-ban létesített közigazgatási egység, amely némi határmódosításokkal a korábbi Maros-Torda, Csík, Udvarhely és Háromszék megyéket foglalta magába, területén belül a *romániai magyarság mintegy 35%-ával. A nevébe foglalt "autonómia" megvalósítására sohasem került sor, sőt nem készült el még a tartomány megígért önkormányzati szabályzata sem. Kívül maradt területén az *Aranyosszék és a Barcaság tömbmagyarsága, természetesen Moldva magyarok lakta szomszédos vidéke is.
A székely "kultúrgettó" az első szakaszban lehetővé tette több magyar nemzetiségi kulturális és oktatási intézmény kiépítését, megerősítését (itt bontakozik ki az Állami Székely Színház, alakul meg 1957-ben az Állami Székely Népi Együttes, jelenik meg az *Igaz Szó 1953-tól és a nevét Új Életre változtató *Művészet 1957-től, ide költöztetik át még 1946-ban a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karát, amelyből kifejlődik az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet (OGYI), majd 1954-ben az egykori Magyar *Művészeti Intézet utódjaként addig Kolozsváron működő Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Mindez azonban a kívül maradt területek magyar intézményrendszerének elsorvasztása, az anyanyelv használatának intézményes visszaszorítása, az akkor még többségükben vagy jelentős arányukban magyar lakosságú városok nemzetiségi arculatának megváltoztatása kíséretében. (Öt erdélyi város Arad, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Zilah magyar lakosságának számaránya az 1930. évi 57,9%-ról 1966-ra 41,8%-ra csökken.)
A ~ mint "a szocialista nemzetiségi politika vívmánya" szerepelt a pártpropagandában. Ennek jegyében de a szerzők tudományos igényességének és felelősségének szellemében dolgozta ki 1957-ben egy *Keszy-Harmath Sándor vezette közgazdász munkaközösség a ~ gazdasági monográfiáját. A mintegy 400 oldalas, *Marx József fotóival illusztrált műre azonban megjelenése előtt az RMP Központi Bizottságának Propagandaosztálya a sovinizmus és a szeparatizmus bélyegét sütötte rá, a kinyomtatott példányokat bezúzatták, a főszerkesztőt pedig eltávolították egyetemi állásából.
Az 1960. dec. 24-i alkotmánymódosítás nyomán a ~ elnevezése és területe egyaránt megváltozott: "Maros-Magyar Autonóm Tartomány"-ra, míg területéből több homogén magyarlakta járást csatoltak a szomszédos Brassó, illetve Szeben tartományokhoz, s homogén románlakta területeket a ~hoz, aminek következtében a magyarság itteni számaránya 77,3%-ról 62%-ra csökkent. Ebben az időszakban indul meg az ottani korábban tiszta vagy túlnyomórészt magyar jellegű intézmények elrománosítása, a városok és vállalatok betelepítési törekvéseket követő felfejlesztése.
Végül 1968. febr. 16-án a Nagy Nemzetgyűlés által megszavazott új közigazgatási rendezéssel (a megyerendszer visszaállításával) megszűnt az amúgy is csak nevében "magyar autonóm" tartomány: a régi Csík és Udvarhely megyékből *Hargita megye néven új megye lett Csíkszereda székhellyel, az egykori Háromszék megye pedig (a színromán Bodzaforduló környéke hozzácsatolásával) Sepsiszentgyörgy székhellyel Kovászna megye nevet kapta. E megyékben folytatódott a tömeges betelepítés, amelynek eredményeként Marosvásárhely román lakossága az 1956. évi 21,9%-ról 1992-re 46,3%-ra, Sepsiszentgyörgyé 12,4%-ról 23,5%-ra, Csíkszeredáé 7,9%-ról 16,3%-ra növekedett.
(B. E.)
Bugyi Pál: A fejlődés útján. *Előre 1957. szept. 1. A Magyar Autonóm Tartomány monográfiája. Szerk. *Keszy-Harmath Sándor. Kézirat. 1959. Lipcsey Ildikó: 35 éve alakult az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány (1952-1968). Kritika, Bp. 1987/9. Hetven év. A *romániai magyarság története 1919-1989. A magyarságkutatás könyvtára. V. Bp. 1990. Balázs Sándor: Az autonómia gondolata a húszas-harmincas években. A Hét. Két hivatkozási alap. 1992/1; Az önkormányzat mibenléte. 1992/3; Autonómia, heteronómia. 1992/4; Az autonómia alanya. 1992/5; Autonómia észt mintára. 1992/6; Átfedések az autonómiában. 1992/8; Az autonómia sorsa. 1992/10.