Malán Mihály (Zólyom, 1900. szept. 16. 1968. okt. 13. Budapest) antropológus. Orvosi és bölcsészeti tanulmányokat Budapesten folytatott (1918-26), kettős doktorátust szerzett. A sport-embertani laboratórium vezetője a budapesti Testnevelési Főiskolán (1932-40). A kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetem embertani tanszékének tanára (1940-46), majd a Magyar Nemzeti Múzeum, ill. Természettudományi Múzeum embertani munkatársa Budapesten (1946-58), az antropológia professzora Debrecenben nyugdíjazásáig (1967). Erdélyi éveiben a *Hitel munkatársa: egy tanulmányában (1942/5) "a kelet-európai szláv népek születési intenzitásának a nyugat- és közép-európai népeket jóval meghaladó mértéké"-t elemzi statisztikailag, s a születések csökkenésének megállítását nemzeti feladatnak tekinti. Az ETI embertani szakosztályának élén 3000 felnőtt személy adatait felvételezve elvégezte a Bukovinából áttelepedő hadikfalvi és józseffalvi székelyek antropológiai vizsgálatát.
Főbb munkái: Adatok a lengyel őstelep neolith-kori lakóinak anthropológiájáról (Bp. 1929); Mindennapi testgyakorlás és testfejlődés (Bp. 1936); A székelyek termete (Múzeumi Füzetek 2-4. Kv. 1944); Az élő magyarság embertani kutatása (Bp. 1947); Ikrek és ikerkutatás (Bp. 1962).
Tamás Lajos: Az Erdélyi Tudományos Intézet. Közli Erdély magyar egyeteme. Kv. 1941. 415. Nemeskéri János: M. M. Anthropológiai Közlemények, Bp. 1968/1-4.