Mattis-Teutsch János (Brassó, 1884. aug. 13. 1960. márc. 17. Brassó) festő, szobrász, grafikus. Szülei háromszékiek: apja Máttis János hatolykai szabómester. Mivel apja, még mielőtt a festő megszületett volna, tragikus hirtelenséggel meghalt, anyja pedig később férjhez ment, a fiú a brassói szász nevelőapa iránti tiszteletből 1904-ben felvette a Teutsch nevet.
Tanulmányait a brassói faipari iskolában kezdte, ahol fölfigyeltek szobrásztehetségére. A Budapesti Iparrajziskola növendéke (1901-02). Münchenben a Képzőművészeti Akadémia szobrászati osztályán tanul (1902-05). Hosszabb-rövidebb időre Párizsba ment, a modern *művészet eredményeivel ismerkedett. Első ízben 1907-ben jelentkezett kiállításon, a budapesti Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán. 1908-ban tanári állást kapott a brassói ipariskolában, melyet, bár megszakításokkal, élete végéig megtartott. Már az I. világháború előtt festői és grafikusi felkészülésének idején a modern *művészet szellemében igyekezett a valósághű ábrázolástól távolodni. Kassák Lajos *avantgarde folyóirata, a Ma egyre gyakrabban közli metszeteit, majd megjelenik linóleummetszeteket tartalmazó önálló albuma. Első egyéni kiállítására 1917-ben került sor.
A háború utolsó esztendejében csatlakozott a Herwarth Walden vezette Abstrakte Gruppe der Sturm csoporthoz; kiállít Bécsben, Berlinben, Budapesten. A forradalmak idején *művészetszervező; a Tanácsköztársaság bukása után hazatér Brassóba.
Az *avantgarde *művészetek egyetemes szinten is számon tartott mestereként az expresszionizmus, konstruktivizmus, az absztrakt *művészet és a szürrealizmus stílusirányzataiban ért el kiváló eredményeket.
Élénken követte a weimari Bauhaus alkotói eredményeit. Kiállított a bukaresti Contimporanul nemzetközi tárlatán, s kapcsolatot teremtett a román *avantgarde jelentős alkotóival (M. H. Maxy, Marcel Iancu, Miliţa Petraşcu, Victor Brauner). Dolgozott a nagybányai művésztelepen, s több kiállítása volt erdélyi városokban is. 1933 és 1944 között visszavonult a *művészeti élettől; tanított, anatómiai stúdiumokat végzett, freskóterveket készített. A II. világháború után megszervezte a brassói képzőművészek csoportját, majd elnöke lett a román képzőművész-szövetség helyi fiókszervezetének (1957-59). 1945 és 1948 között realista alapelvű, de szürrealista képszerkesztéssel fölépített kompozíciókat festett. A dogmatista *művészetpolitika az 50-es években a formalizmus vádjával lekicsinyli, elhallgatja eredményeit. 1957-ben gyűjteményes kiállítása nyílik meg Bukarestben, 1968-ban emlékkiállítását szervezik meg szülővárosában.
A művészi alkotómunka mellett mélyen foglalkoztatták elméleti-esztétikai kérdések. 1931-ben Potsdamban megjelent Kunstideologie c. munkája konstruktivista korszakának elméleti és metszetekkel szemléltetett összefoglalása. E művét 1975-ben a Kriterion újra megjelentette (Ideologia artei, Mihai Nadin bevezető tanulmányával). 1958-59-ben román, magyar, német nyelven jegyezte le gondolatait a művészi alkotás társadalmi feladatairól.
Születésének centenáriumán a magyar *művészettörténeti kutatás, évtizedes adósságait letudva, értékelte hozzájárulását az európai *avantgarde eredményeihez. Nyugati szakmunkák, tanulmányok szerzői érdeklődést mutatnak pályaképe, életműve iránt.
(M. J.)
Kassák Lajos: M. T. kiállításának katalógusához. Bp. 1917. I. Szemlér Ferenc: M. T.: Kunstideologie. *Erdélyi Helikon 1932/5. Banner Zoltán: M. T. J. 1972. Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai *avantgarde-ban. Bp. 1974. Szabó Júlia: M. T. J. Bp. 1983. Gazda József: A művek tanúsága. *Utunk 1989/49.