Mihály László Barna, Cs. Mihály (Székelyudvarhely, 1902. dec. 29. 1977. júl. 5. Budapest) költő, regényíró, közíró, újságíró. Jánossy Margit írónő férje. Középiskolát szülővárosa Római Katolikus Gimnáziumában végzett, magyar-történelem szakos tanári diplomát a budapesti egyetemen szerzett (1930). Az Ifjú Erdély, Pásztortűz, Vasárnap, Dacia, Délkelet, Erdélyi Helikon, Erdélyi Szemle, *Ellenzék munkatársa; a *Tizenegyek antológiája egyik szerzője. Írásait katolikus erkölcsi irányzat s a székely szülőföld iránt érzett mély *szeretet és honvágy jellemzi. A II. világháború alatt olaszországi sajtótudósító. 1949-től a budapesti Szabó Ervin Könyvtár munkatársa, később segédmunkás.
Kötetei: Áldozat a jövőért (színmű, Székelyudvarhely 1920); Hóvirágok (versek, Kv. 1923); Hazavágyom! (versek, Bp. 1926); A végtelen felé (Csíkszereda 1927); Öröktűz (versek, Csíkszereda 1928); Új harcos székely nép (színmű, Bp. 1928); Keleten pirkad (Csíkszereda 1930); Bíbor hajnalon (versek, Arad 1933); Tavaszi vihar (regény, Kv. 1933); Költő, ne félj! (versek, Kv. 1936); Bomlik az ős (Kv. 1936); Búg a Bálványos (Kv. 1937); Fenyő a hegytetőn (Kv. 1938); Tengeri tündér (történelmi regény, Kv. 1938); A lélek ha sikolt (Kv. 1938); Presente! (publicisztikai írások, Kv. 1940); Lármafa Csíkország felett (Gáll Ferenc címlapjával, Kv. 1940).
Álneve: Pasquino.